Milyen mentális problémákban szenvedhettek a történelem nagy zsenijei?
Charles Darwin: Habár Darwin öt évig utazott, mégis agorafóbiában szenvedhetett, mert folyton remegett, hányingere volt, néha pedig hallucinált. A Fajok eredete című munkája megjelenése előtt öngyilkosságot fontolgatott. Darwin kényszerességgel és hipochondriával is küszködött.
Michelangelo: A kortársai szerint Michelangelo remekül érezte magát a saját világában, de autizmusra utal az is, hogy a festő családjának több tagjánál is megjelentek ehhez hasonló tünetek. Michelangelo nehezen alakított ki kapcsolatokat a többi emberrel. Csupán néhány barátja volt, a testvére temetésén pedig nem vett részt. Mindezek alapján a kutatók szerint Michelangelo magas pontszámokat ért volna el az autizmus spektrumán.
Charles Dickens: A nehéz gyerekkora alaposan megnehezítette az író életét. Dickens minden regénye elején depresszióba esett, majd a mű vége felé haladva, egyre jobban érezte magát. Ahogy Dickens idősebb lett, úgy vált egyre rosszabbá a depressziója.
Az állapotán az sem javított, hogy 4 évvel a halála előtt egy szörnyű vonatbaleset érte. Dickens segített a haldokló áldozatoknak, amíg meg nem érkezett a segítség. A depresszió végül megölte a kreativitását.
Tolsztoj: Amikor középkorú lett, akkor Tolsztojt elég depresszióssá vált. A személyisége megváltozott, megkérdőjelezte az egész életét és fel akart hagyni az írással, mert úgy kezdte érezni, hogy a művészet ártalmas. Az öngyilkosság is megfordult a fejében.
Ludwig von Beethoven: Bipoláris zavarban szenvedhetett a híres zeneszerző, aki 1827-ben, májelégtelenségbe halt bele miután évekig próbálta alkohollal gyógyítani magát. Beethoven barátai jól ismerték a zseni mániás epizódjait. 1813-ban olyan hosszú depressziós időszakokat élt meg, amelyek során teljesen elhanyagolta magát és zenét se szerzett.
Winston Churchill: A harmincas éveiben kemény depresszióba esett Churchill, aki a parlamentben ülve tervezgettet öngyilkosságot, a vasútállomáson pedig kényszerítenie kellett magát, hogy ne ugorjon a vonat elé. Churchill bipoláris zavarára utalhat az, hogy néha mániás epizódjai voltak, a hangulata gyorsan változott.
Edvard Munch: Pánikbetegségben szenvedhetett a művész, akinek leghíresebb pánikrohama Oslóban, 1892 januárjában zajlott le. Munch így írt a naplójában az eseményről:
„Az egyik este az ösvényen sétáltam. A város az egyik oldalamon, a fjord alattam. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam, lenéztem a fjordra. A nap éppen lement, a felhők vörösre festették az eget. Ekkor hallottam, hogy egy sikoly áthatol mindezen.”
Abraham Lincoln: Az amerikai elnök barátai szerint Lincoln volt az egyik legdepresszívebb ember, akivel valaha találkoztak. Állítólag néha annyira eluralkodott felette a melankólia, hogy összeesett.
Vaslav Nijinsky: Korának egyik leghíresebb férfi táncosa volt Nijinsky, akinek a munkájára 26 éves korában nyomta rá a bélyegét a skizofrénia. Nijinsky az élete nagy részét elmegyógyintézetben élte le.
Kurt Gödel: Az elképesztő matematikus üldözési mániája az élete későbbi szakaszában durvult el. Gödel csak olyan ételt volt hajlandó megenni, amit a felsége készített, és előtte meg is kóstolta az asszony. Amikor a nő hat hónapra kórházba került, akkor a matematikus egyszerűen nem evett, amibe belehalt.
Isaac Newton: Nem könnyű diagnosztizálni a világ egyik legnagyobb tudósát, akivel kapcsolatban sok minden felmerült, például az, hogy elképesztő hangulatingadozásai voltak. Pszichotikus tendenciái is lehettek. Emellett nehezen alakított ki kapcsolatokat, tehát autizmus is elképzelhető esetében. Sokan azt állítják, hogy Newton skizofrén volt.
(Forrás: bizzarium.com)
Legutóbbi hozzászólások