Nem biztos, hogy tényleg boldog az, aki mindig nevet.
„Pedig mindig olyan jókedvű volt!” – halljuk szinte állandóan, amikor kiderül valakiről, hogy depressziós volt, ezért véget vetett, vagy megpróbált véget vetni az életének. A depressziós emberek esetében ez az egyik legnagyobb probléma, mert képesek olyan jól elrejteni a fájdalmukat a megjátszott boldogság álarca mögé, hogy másoknak nehéz azon átlátni. Vannak azonban jelek, amik lebuktatják a betegeket. Ha ezekre odafigyelünk, akkor megelőzhetjük a bajt.

A depresszióra hajlamos személyek sokszor nagyon nehezen viselik, ha el kell válniuk valakitől, és egyedül maradnak, ezért kerülik a konfliktusokat, megalázkodón viselkednek, és/vagy túlzottan ragaszkodnak.

A depresszióra hajlamos emberek kiváló alibiket gyártanak arra, hogy miért szednek gyógyszert, miért nem szórakoznak, és hamar megtanulják, hogy hogyan rejthetik el a legjobban, ha mélyponton vannak.

Ugyancsak gyanúra ad okot, ha egy személy a normálistól eltérő módon alszik, eszik. Előfordulhat, hogy túl keveset, vagy túl sok időt töltenek alvással. Ugyanez igaz az evésre is, vagy alig falatoznak, vagy habzsolnak.

Az italok is lebuktathatják a depressziós ismerőseinket, ugyanis nagyon jól tudják, hogy egyes szerek, szeszek milyen hatással vannak a szervezetükre, éppen ezért vihetik túlzásba ezeknek a fogyasztását, használatát.

Gyanús lehet az is, ha az ismerősünk kimondottan tehetséges, mert sok művészről derült ki, hogy depressziós, vagy hajlamos a depresszióra. Mivel ők mély, sötét érzelmeket éreznek, ezért ezek meglepő, különleges módon mutatkozhatnak meg egy-egy művészeti ágban.

(Forrás: hazipatika.com)