Sokat elmond a mosoly, biccentés vagy intés.

Bár csak egy udvarias gesztusnak tűnik, mégis sokat elárul az emberről az, ha egy intéssel, biccentéssel vagy mosollyal megköszöni az autósoknak, hogy átengedték a zebrán. A pszichológia szerint azok, akik így tesznek, empatikusabbak, képesek beleképzelni magukat a másik helyzetébe és tudják, hogy az autóvezető döntést hozott, figyelt rájuk.

Ilyen szituációban a köszönés nem csupán udvariasság, hanem kapcsolatfelvétel, még akkor is, ha csak pár másodpercig tart. Bár vannak, akik szerint ez a gesztus alárendeltségre utal, valójában tévednek, mert a pszichológia szerint, aki természetesnek veszi, hogy köszönetet mond, az biztos önmagában, nem fél kapcsolatba lépni egy idegennel és nem érzi úgy, hogy veszélyben lenne az önértékelése egy ilyen helyzetben.

Emellett sokszor magasabb társas érzékenységgel rendelkeznek, felismerik a társadalmi szabályokat, de azokat nem mereven, hanem emberi módon követik. Tisztában vannak azzal, hogy a közlekedés nemcsak szabályokról szól, hanem együttműködésről is.

A zebrán nem köszönő emberekre jellemző lehet, hogy szoronganak, gondolatban máshol járnak, vagy csak nem tanulták meg ezt a gesztus. A pszichológusok szerint sokan azért nem alkalmazzák az udvariassági formát, mert kerülik a szemkontaktust, aminek oka sok esetben a belső bizonytalanság vagy a túlterheltség.

A kutatásokból kiderült, hogy az ilyen mikrokapcsolatok (egy mosoly, intés) mind a két fél hangulatát javítja. Egy ilyen apró gesztus után mérhetően csökken a stressz és nő a kontrollérzet az emberekben.

Amikor tehát megköszönjük, hogy átengedtek a zebrán, akkor azzal azt üzenjük, hogy: észrevettelek, számítasz. Ez a mondat pedig nemcsak a forgalomban, hanem az élet szinte minden más területén is sokat jelent.

(Forrás: nlc.hu)