Vajon túlélte a tragédiát Edward John Smith?A 62. életévében járó Edward John Smith több, mint 40 évnyi tengeri szolgálattal a háta mögött töltötte be a Titanic kapitányi posztját, s úgy tervezte, hogy a hajó első útja lesz számára az utolsó. A Titanic első útjáról azonban mindenki tudja, hogy egyben az utolsó is volt, ugyanis 1912. április 14-én, este 11 óra 40 perckor a Titanic legénységének egyik tagja úszó jéghegyre figyelt fel.

Eleinte úgy tűnt, hogy az ütközés nem okozott olyan nagy kárt a hajóban, ám hamarosan a Titanic tervezője, Thomas Andrews közölte, hogy a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát, ezzel olyan repedéseket okozva, amelyeken keresztül a tizenhat vízzáró rekeszből legalább ötöt elöntött a víz.

Ennek hallatán Smith tisztában volt azzal, hogy valamit tennie kell, csak ki kellett találnia, hogy mit. A gond ugyanis az volt, hogy a hajónak kétezer-kétszáz utasa, de csak húsz mentőcsónakja volt, tehát azokban az utasoknak legfeljebb fele fért el.

Hamarosan a legénység észrevette a távolban egy másik hajó fényeit. Éjfél után öt perccel Smith parancsba adta a mentőcsónakok vízre bocsátását, majd tíz perccel később a távírász vészjelzést adott le.

Az idegen hajó nem reagált, de a Carpathia gőzös fogta a vészjelzést, és el is indult segíteni, csakhogy a két hajó egymástól 90 kilométeres, mintegy négyórányi távolságra volt. A Titanic maradék ideje azonban vészesen fogyott, így Smith még mindig a másik hajó figyelmét próbálta felkelteni.

Ugyanebben az időben kezdték az első utasokat beültetni a mentőcsónakba. Habár Smith már sokkal korábban parancsba adta a mentőcsónakok vízre bocsátását, az mégsem történt meg a következő 40 percben, ugyanis a kapitány elfelejtette, hogy a hajó elhagyására is parancsot kellett volna adnia.

Smith arra is csak akkor jött rá, hogy először a nőket és a gyerekeket kellene mentőcsónakba ültetni, amikor erre Charles Lightoller másodtiszt figyelmeztette. Nem ez volt azonban az egyetlen olyan eset azon az éjszakán, amelyből a történészek arra következtetnek, hogy Smith sokkos állapotba került, ami miatt képtelen volt tiszta fejjel, összeszedetten gondolkodni.

Erre utalt például az is, hogy összetévesztette az Olympic és a Titanic felépítését, majd parancsba adta, hogy a tágas fedélzet helyett a sétafedélzeten szálljanak be az utasok a mentőcsónakokba, pedig az utóbbit, az Olympic sétafedélzetével ellentétben, részben lezárták.

Az, hogy végül mi történt a kapitánnyal, máig rejtély. A történészek azon a véleményen vannak, hogy Smith az utolsó pillanatig reménykedett, hogy az észlelt másik hajó meg fogja menteni őket. Állítólag folyamatosan visszament a távírászokhoz, majd két órával később úgy döntött, hogy felmenti őket a szolgálat alól azért, hogy mentsék az életüket.

A visszaemlékezésekből kiderült, hogy a kapitány próbált úgy tenni az utasok előtt, mintha nem rázták volna meg különösebben a történtek, de a legénység látta rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán. Egyikük például azt írta, hogy a kapitány jól láthatóan izgatott volt, amiből sejteni lehetett, hogy tragédia lesz. Ez be is következett, méghozzá hajnali 2 óra 20 perckor, amikor a Titanic elsüllyedt.

Smith sorsát teljes homály fedi. A korai beszámolók szerint fejbe lőtte magát még a Titanic elsüllyedése előtt, de a történészek szerint ez nem valós tény, hanem csak szenzációhajhász álhír volt abban az időben.

Sok szemtanú azt állította, hogy látták, hogy Smith a tengerbe vetette magát a hajóhídról, de más szóbeszéd szerint egy hullám lökte a vízbe a kapitányt, aki úszva próbált visszatérni a Titanichoz. Harry Senior tengerész arról számolt be, hogy Smith egy csecsemővel a kezében ugrott a vízbe, majd miután biztonságban elhelyezte az egyik mentőcsónakban, továbbúszott, miközben azt kiabálta, hogy a jó kapitány a hajójával együtt süllyed el.

Ugyancsak más szemtanúk azt mesélték, hogy a kapitány megjelent az egyik mentőcsónaknál, de amikor látta, hogy az tele van menekülőkkel, inkább elúszott. Sokan azon a véleményen vannak, hogy Smith túlélte a katasztrófát.

Jó pár évvel később, 1940-ben cikkezett arról a Life magazin, hogy egy rejtélyes remete élt néhány esztendőn át az Ohio állambeli Limában. A helyiek által csak Néma Smithként ismert, 1915-ben meghalt az illető személyleírása kísértetiesen hasonlított a Titanic kapitányáéra, a testén pedig tengerészekre jellemző tetoválások voltak. A riporter azonban tévedett, ugyanis valamiért nem jutott el hozzá a hír, hogy egy helyi lap Michael McKenna néven azonosította a remetét.

(Forrás: raketa.hu)