Tíz megdöbbentő fóbia.XanthofóbiaA félelem és a fóbia nem jelenti ugyanazt, hiszen a valamitől való félelem nem bénítja meg annyira az embert, hogy az akadályozná a mindennapi életben, a fóbia viszont olyan szintű rettegést jelent, ami tartós életszínvonal romláshoz vezet.

A fóbiák sokfélék lehetnek, de a legtöbben a tériszonyról (akrofóbia), a bezártságtól való félelemről (klausztrofóbia), a tömegiszonytól (demofóbia), a pókiszonyról hallottak, esetleg a bohócoktól és babáktól való rettegésről.

Ugyanakkor ezeknél léteznek sokkal furcsább fóbiák is, amelyek kis semmiségnek hangozhatnak azok számára, akiket nem érintenek. Az alábbi listában ilyen különös fóbiák szerepelnek.

Xanthofóbia: A citromsárga színtől való rettegést jelenti a xanthofóbia.

Agorafóbia: Az emberek általában imádnak kimozdulni otthonról, ám nem az, aki agorafóbiás, mert az a személy retteg az otthona elhagyásától. Ő fél a biztonságos lakásból való kilépéstől, a tágas közterektől, ráadásul némi tömegiszony is vegyül a fóbiájához.

Psicislegatusfóbia: A psicislegatusfóbiás attól retteg, hogy egy titokzatos hal követi.

Stasofóbia: Igazi kínszenvedésként élheti meg a mindennapokat az, aki stasofóbiában szenved, mert ez azt jelenti, hogy az illető fél a felállástól, a sétálástól és mindentől, amit állva kell csinálni.

Arachibutyrofóbia: Az arachibutyrofóbiás attól retteg, hogy mogyoróvaj ragad a szájpadlására.

Termoliafóbia: A nyári meleg napsugaraitól és általánosságban véve a napfénytől is fél a termoliafóbiás.

Genufóbia: A térdektől való félelmet nevezik genufóbiának. A nyár kifejezetten szörnyű időszak lehet a genufóbiás számára, hiszen mindenhol csupasz térdekkel találkozik, ráadásul bármennyire utálja a látványt, a tekintete mégis mindig a térdekre vándorol.

Atelofóbia: A tökéletlenségtől való félelmet jelenti az atelofóbia. Aki ebben szenved, az folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, rögeszméjévé válik, hogy semmi sem túl jó, amit csinál, gyakran pedig neki sem kezd a dolgoknak, mert bebeszéli magának, hogy biztos elrontaná. Az atelofóbia enyhébb változatát az önbizalomhiányhoz hasonlítják.

Siderodromofóbia: Sokan imádnak vonatozni, főleg akkor, ha nem munkába ingázásról van szó, hanem arról, hogy kirándulni, bulizni mennek a barátokkal. Ha azonban valaki siderodromofóbiában szenved, akkor az illető szorongani, reszketni kezd a vonat látványától, és minden mástól, ami csak egy kicsit is vonatra emlékezteti.

Aibofóbia: A palindromoktól való félelmet nevezik aibofóbiának, vagyis az ebben szenvedő személy retteg a szójátékoktól, azoktól a szavaktól, amelyek visszafele ugyanazt jelentik, de azoktól a szókapcsolatoktól, szavaktól is fél, amelyek visszafelé olvasva is értelmesek.

Azt, hogy a fóbiák milyen élethelyzet, esemény hatására alakultak ki az emberben, terápiás kezelésekkel egész hatékonyan ki lehet deríteni, ugyanis ezekkel a módszerekkel egészen a gyerekkorig vissza lehet vezetni a páciens rettegésének okát.

A fóbiák legyőzésében a pszichoterápiás megoldások segíthetnek, sok esetben pedig gyógyszerre sincs szükség a javuláshoz. A terápiák esetében a pszichológusok általában szeretnék megértetni a pácienssel, hogy az a dolog, amitől fél, valójában nem is olyan ijesztő.

Ugyanakkor a fóbiák legyőzése egyáltalán nem könnyű. Ha pedig a beteg valójában nem akarja a terápiát, nem hajlandó lemondani a tüneteiről, akkor szinte biztos, hogy a kezelés hiábavaló lesz, éppen ezért a terápiák sikeressége az egyéntől és a fóbia fajtájától függhet.

(Forrás: nlcafe.hu)