Többé nincs szükség temetési komédiásra, főszékletőrre vagy például piócagyűjtőre.Sorszedőgép-kezelőA technikai fejlődésnek köszönhetően a ma ismert szakmáknak nagyjából a 47 százaléka meg fog szűnni vagy át fog alakulni a következő évtizedekben. Ez a változás nem egyedülálló, hiszen a történelemben több olyan munka létezett, ami idővel eltűnt.

Temetési komédiás, vagy gyászbohóc: Az ókori Rómában a temetési szertartáson a gyászbohóc bemutatta az elhunyt karakterét, akinek utánoznia kellett a hangját, a gesztusait, a viselkedését, öltözködését. A rómaiak ezzel akartál megnyugtatni az elhunyt lelkét, miközben az élőket szórakoztatták.

Főszékletőr: A főszékletőr szolga munkája az volt, hogy segítsen az angol király ügyes-bajos dolgaiban ott, ahova a király is gyalog jár, de a jelek szerint, nem egyedül. A szolga a mosakodásban is segédkezet. A Tudorok idejében leszűkült az uralkodók öltöztetésére, ezért a szakma nevét főkamarásra változtatták, majd 1901-ben megszűnt.

Kalkulátor: A XVII. századtól kezdve különféle számítások elvégzésére vettek fel embereket. A kalkulátor saját kezűleg, vagy mechanikus számológép segítségével számolta ki az adatokat.

Kelmetisztító: Az ókori Rómában a kelmetisztító üzletekben különféle ruhákat festettek, mostak és szárítottak, ám a mosáshoz nem vizet használtak, hanem árnyékszékekből gyűjtött emberi vizelet.

Sorszedőgép-kezelő: Az újságok nyomtatásához használták a forró fémmel történő betűszedési rendszert. A sorszedő gépek működtetéséhez szakképzett munkásokat vettek fel, akiknek a munkája nem merült ki abban, hogy sorokat öntöttek és helyeztek bele a szedőhajóba, hanem nekik kellett beállítaniuk a lapszéleket, de ugyancsak ők szabályozták a sorok hosszát és a vastagságát is. Ez a szakma a fényszedés feltalálása miatt szűnt meg.

Orgiatervező: Az ókori Rómában az orgiatervező ünnepségeket szervezett a gazdagok számára, összeállította a menüt, a zenét és kiválogatta a szórakoztatásra szánt nőket.

Hónaljszőr-szedő: Az ókori római fürdőkben dolgozó hónaljszőr-szedők forró vascsipesszel távolították el a vendégek szőrzetét.

Piócagyűjtő: A múltban széles körben alkalmazták a köpölyözést, amihez piócákra volt szükség. A piócagyűjtés csak idényjellegű volt és rosszul fizetett, ráadásul a munkások gyakran vérveszteségtől szenvedtek és fertőzéseket kaptak a mocsaras, lápos vidékeken. A XX. századra teljesen megszűnt ez a szakma.

Repülőgép-figyelő: A radar feltalálása előtt a katonák hanglokációval próbálták bemérni az ellenséget. A katonák a tülköt használtak, hogy azzal észleljék a rezgéseket és lokalizálják a hangokat, még akkor is, ha a hang terjedését hegyek akadályozták. A technika az első világháború közepén született és a második világháború elején szűnt meg.

Hivatásos bűnbak: Kisfiúkat alkalmaztak erre a munkára, aminek a lényege az volt, hogy ők kapták azt a büntetést, amit az ifjú hercegek és királyfik érdemeltek volna meg. A tanítok a hercegeket nem náspángolhatták el, de a célt így is elérték, mivel a két kisfiú általában jó barátságot ápolt, tehát a herceg magaviselete pozitív irányba változhatott, ha látta, hogy helyette a bűnbak kapja az ütéseket.

Tekebábu-állogató: Aki elvállalta ezt a rosszul fizető kétkezi munkát, annak a megfelelő helyre kellett visszaállítania a tekebábukat, amiket meg is kellett tisztítania, a labdát pedig visszavitte a játékosoknak. Ma már bábuállító masinát használnak erre a munkára.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)