Jean Oddi élete utolsó perceiben is megőrizte a jókedvét.
Amikor megszülettünk, akkor egy olyan életveszélyes játékba kezdtünk, amibe eddig még mindenki belehalt. Habár ez tény, mégis sokan félnek az elmúlástól, és elszomorodnak, amikor kiderül, hogy egy szerettük vagy a saját nevük a következő a halál listáján.
A halálról hírt adó nekrológok is legtöbbször ugyanazokból a mondatokból állnak. A hozzátartózok kedves szavakkal leírják, hogy az elhunyt milyen ember volt, ám ezek általában semmitmondó mondatok, éppen ezért különleges, ha valaki eltér a sablontól.
Így tett a 91 éves Jean Oddi is, akinek a gyászjelentése nagyon különleges, ugyanis az idős asszony még akkor sem veszítette el a jókedvét, amikor a halállal nézett farkasszemet. A 2017. február 20-án eltávozott néni saját maga fogalmazta meg a búcsút, aminek olvasása közben ismeretlenül is hiányozni kezdhet Jean.
Az 1925-ben született néni gyászjelentése, amiből kiderül, hogy Jean volt a világ legpimaszabb, legundokabb és legviccesebb embere, futótűzként terjed a közösségi médiában, sokan pedig azt állítják, hogy ez a valaha volt legjobb gyászjelentés.
A néni gyászjelentése így kezdődik:
„Megszülettem. Éltem. Meghaltam. Akármennyire is utálom ezt bevallani, de elég nyilvánvaló, hogy meghaltam. Gondolom ennyi év elég volt Istennek ahhoz, hogy végre eldöntse, hogy mihez akar velem kezdeni. Sejthettem volna, hogy közel a vég, amikor bekerültem a sürgősségi 20-as szobájába. Utálom a páros számokat.”
Jean arról sem feledkezett meg, hogy rámutasson az olyan egyértelmű dolgokra, mint az, hogy valamit kezdeni kell azokkal a holmikkal, amelyek az ember halála után itt maradnak:
„Rohadt sok cuccom van. Ezektől Casey és Melissa fog megszabadulni. Amennyiben valaki mindenféle kacatra vágyik, akkor az várja ki a megfelelő időpontot, majd vegye fel velük a kapcsolatot!”
Ezzel még nem ért véget Jean gyászjelentése:
„Szerettem a levendula illatát, meleg kávét inni, trágár dolgokat tanítani az unokámnak, vicceket mesélni, történeteket mondani a régi, rossz napokról, főzni, enni, nagy családi összejöveteleket tartani, mindenfélét sütni, még egy olyan tortát is, aminek az elkészítése négy napig tartott.
Nagyszerű és emlékezetes utazásaim voltak Floridába, Washington D.C.-be, Alaszkába, Hawaiira, Mexikóba, Ausztráliába, a Panama-csatornához, és ne haragudj, Casey, de Kanadába is. Nagyon szerettem volna eljutni Ázsiába is. Igazán büszke vagyok arra, hogy a saját vállalatom elnöke lehettem. Óh, és arra, hogy diplomát szereztem rosszindulatból, de tényleg!
A temetésemet február 25-én, szombaton, délelőtt 11 órakor tartják. A rövid megemlékezést Copeland tiszteletes tartja. Abban az esetben, ha beteg vagy, ne gyere el, mert lehet, hogy meghaltam, de még így sem akarok elkapni tőled semmit.”
Jean gyászjelentése gondolatébresztőként is megállja a helyét, hiszen felmerül a kérdés, hogy miért kellene szomorúságot éreznie annak, akinek megadatott, hogy ilyen sok évet leéljen, ráadásul az élete teljes volt.
Az idős néni búcsúja remek bizonyítéka annak, hogy az ember élete utolsó másodpercéjig is megőrizheti a jókedvét, és nevetve távozhat el a túlvilágra.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások