Collette Divitto egyik pékségnek se kellett, de ő talált egy másik utat arra, hogy süthessen.
Ha van egy tervünk, de az eredeti úton sehogy se sikerül megvalósítani, akkor feladás helyett azon kell elgondolkodnunk, hogy milyen más módszerrel valósíthatjuk meg az álmunkat. Erre kitűnő és motiváló példa Collette Divitto sikertörténete.
A most 26 éves, Down-szindrómával született lány gyerekkora óta arra vágyott, hogy egyszer pékként dolgozhasson, ám amikor munkát kezdett keresni, akkor mindenhonnan elutasító választ kapott.
A lány 15 éves kora óta szenvedélyes süt másoknak, főleg a családjának. A hobbiját iskola után, hétvégéken és ünnepekkor űzte a legszívesebben, de 22 évesen elhatározta, hogy szeretne pénzt keresni a kedvenc elfoglaltságával.
Collette különféle bostoni pékségeknél jelentkezett, minden állásinterjúra vitt kóstolót a saját süteményéből, de nem talált olyan pékséget, ahova felvették volna. Sok interjúztató azt mondta a lánynak, hogy aranyos, de nem felel meg nekik. Collette számára nagyon fájdalmas volt a folyamatos elutasítás.
A lány nem adta fel az álmát, hanem bebizonyította, hogy az ember mindig képes megvalósítani az vágyait, ha van elég kitartása és akaratereje. Collette úgy döntött, hogy amennyiben senki sem alkalmazza, akkor saját vállalkozást indít a nővére és az anyukája segítségével.
Az új terv gyors sikert hozott, hiszen a közelmúltban megnyitott Colette’s nevű pékség vendégei annyira finomnak találják Collette süteményeit, hogy a Goldon Goose Market nevű bostoni élelmiszeráruház azonnal rendelt a szinte Collette védjegyévé vált édességből, a csokidarabos, fahéjas és más, titkos összetevőkkel ízesített süteményből.
Az áruház eleinte heti 100 sütit kért, de miután több amerikai tévécsatorna bemutatta Collette pékségét, özönleni kezdtek hozzá az ország minden tájáról érkező megrendelések. December közepére már heti 10 000 darab süteményt készített a lány.
Collette elmesélte, hogy az eddigi legnagyobb sikere az, hogy ilyen nagyra nőtt a vállalkozás, ami most már lehetővé teszi, hogy fogyatékossággal vagy anélkül élő alkalmazottak vegyen fel. Erre azért lenne szüksége a lánynak, mert egyelőre csak a nővérével, az édesanyjával, és pár jószívű Golden Goose Market áruházból érkező önkéntessel dolgozik együtt.
Az amerikai Foglalkoztatási Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkaképes fogyatékossággal élők 10,7 százalékának nem volt munkája egy évvel ezelőtt. Ez a szám a duplája a normál munkaképességű emberekének, tehát szükség van az új munkahelyekre.
A statisztikával Collette is tisztában van, ezért határozta el, hogy segít a sorstársainak, ahogy tud, valamint bízik abban, hogy a sikere arra ösztönöz másokat, hogy kitartóan harcoljanak az álmaikért, még akkor is, ha azok megvalósításához nem a megszokott utat kell bejárniuk.
Rosemary Alfredo, Collette anyukája arról beszélt, hogy soha nem tekintett úgy a gyerekére, mint akinek korlátai vannak, hanem mindig azt mondta neki, hogy fogyatékkal, vagy anélkül, de minden embernek vannak erősségei, gyengeségei, de nem ezzel kell foglalkozni.
Colette a következő inspirációval szolgált az embereknek:
„Soha ne add fel! Ne engedd, hogy mások elkeserítsenek! Ne érezd magad elutasítottnak! Mindig maradj motivált és kövesd az álmaidat!”
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások