Renald Moore kiváló példa arra, hogy soha nincs késő újrakezdeni.
Az életmódváltás nem könnyű, ugyanis hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy már késő bármit is javítani az életünkön, pedig akár 80 évesen is elhatározhatjuk, hogy nem folytatjuk úgy az életünk, ahogy eddig.
Az ember bármilyen mély gödörből képes talpra állni, de csak akkor, ha van akaratereje és kitartása hozzá. Ezt bizonyítja a most 42 éves Renald Moore élettörténete is. A férfi általános iskolás korában lépett rá a bűnözés útjára, aminek eredményeként fegyveres gyilkosságért 20 évre börtönbe csukták.
Azt hihetnénk, hogy innen már tényleg nincs visszaút, ám erre rácáfolt Moore, akit először verekedés miatt kaptak el a rendőrök, majd 14 évesen drogbirtoklásért állították elő. Végül kibukott az iskolából, és más bűncselekményekben vett részt. A fiatalkorúak börtönébe akkor került, amikor ellenállt a letartóztatásnak.
A férfinak ez még kevés volt ahhoz, hogy észhez térjen. Moore továbbra is a bűnözői életet élt, aminek drasztikus eredménye az lett, hogy egy balul sikerült drogügylet miatt többször meglőtt egy férfit, aki belehalt a sérüléseibe.
Az akkor 18 éves Moore húsz év börtönt kapott, tehát bőven volt ideje gondolkodnia az életén. A férfi hamarosan rájött, hogy változtatnia kell az életén. Istenhez imádkozott, hogy segítsen neki egyszer egyenesbe hozni az életét.
Moore dolga egyáltalán nem volt könnyű, de 2000-től tanulni kezdett a börtönben, ahol leérettségizett, megfelelő végzettséget szerzett. 2013-ban elhagyhatta börtönt, ám nem volt hova mennie, ugyanis korábban összeveszett a nevelőapjával.
A volt rab hajléktalanszállókon és az utcán élt, mert makacsul tartotta magát az elhatározásához, amely értelmében inkább a híd alatt aludt, minthogy ismét bűnöző legyen. Moore munkát keresett, de nem járt sikerrel. Az anyja ekkor kezdte biztatni, hogy 39 évesen iratkozzon be az egyetemre. A férfi a texasi egyetemen kezdte el a rádió-film-TV szakos tanulmányait.
Itt sem volt könnyű dolga hiszen be kellett illeszkednie a huszonéves fiatalok közé. Teljesen idegennek érezte magát köztük, ráadásul a számítógépekhez, internethez, e-mail küldéshez sem értett. Moore depressziós lett, de ennek leküzdésében segítette az erre szakosodott egyetemi közeg.
A férfi életében voltak jó dolgok is. Rájött például, hogy érdekli a színészet, amit gyakorolni kezdett, majd főszerepet játszott egy iskolai musicalben. Moore végül évfolyamelsőként diplomázott a Texas Southern Universityt, ahol 1973 óta fogadnak olyan hallgatókat, akik nem kerülhetnének be más egyetemekre.
Amerikában hagyomány, hogy a legjobb eredménnyel végző hallgató búcsúbeszédet mond. Így történt ez Moore esetében is, aki a következőről beszélt:
„A nekünk eladott gengszter-tündérmese nem igaz. A valóságban nagyon kevés bűnöző éli úgy az életét, ahogy a filmekben látható, ugyanis a legtöbbször holtan, börtönben, függőként vagy lebénulva végzik. Rengeteg a buktató abban az életmódban.”
A Texas Southern University hallgatói között egyébként hagyományosan sok a fekete hallgató, ugyanis eredetileg ezzel a céllal alapították, de napjainkban etnikailag már nagyon sokszínű az egyetem. Moore esete jól mutatja, hogy miért van szükség ilyen oktatási intézményekre.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások