Rosalinda Oropeza Randall protokollszakértő, és a Don’t Burp in the Boardroom (Ne böfögjön a tanácsteremben) könyv szerzője szerint, ha a helytelen kommunikációnkkal átlépünk egy képzeletbeli határt, akkor alaposan megmérgezhetjük a kollégáinkkal való kapcsolatunkat.
Ha nem szeretnénk problémákat a munkatársakkal, akkor az alábbi mondatokat kerüljük, természetesen azon kívül, hogy nem káromkodunk, és nem sértegetjük a kollégákat.
„Készen állsz a nyugdíjra?” – Sok ember esetében érzékeny téma a kor kérdése. Ne feszegessük a témát!
„Tudsz kölcsönadni egy kis pénzt?” – Bármelyik emberrel előfordulhat, hogy otthon felejti a pénztárcáját, ám abban az esetben, ha rendszeresen megismétlődik a szituáció, akkor ne lepődjünk meg, ha egy idő után nem hívnak el ebédelni a kollégák.
„A gyereked nem egy észlény!” – Gyerekről jót vagy semmit!
„Azt hiszem…” – Akadnak szituációk, amikor elfogadható, de az esetek többségében bizonytalankodásnak hangzik.
„És azt hallottad…?” – Ha így kezdünk egy mondatot, akkor máris elkönyveltek pletykafészeknek.
„Ó, micsoda meglepetés, hogy téged kértek fel a prezentációra!” – Ennél már csak az lenne rosszabb, ha felkiáltanánk, hogy miért nem mi kaptuk a feladatot. Ilyen helyzetben egy egyszerű „Gratulálok!” bőven megteszi.
„Van valakinek egy dezodorja kölcsönbe?” – Igaz, hogy az önzetlenség a törődés jele, de ezt ne a kollégáinkkal gyakoroljuk. A munkatársakkal nem kell ennyire közel állnunk egymáshoz.
„Lógunk együtt hétvégén?” – Amennyiben szeretnénk munkán kívül is találkozni valamelyik kollégánkkal, akkor mondjuk azt! Az „együtt lógás” úgy hangzik, mintha ki akarnánk kezdeni a munkatársunkkal, aki szexuális zaklatásnak veheti a dolgot.
„Munkahelyet váltanék. Nem tudsz valakit, aki új munkaerőt keres?” – Ezzel tulajdonképpen azt mondtuk a munkatársunknak, hogy már nem akarunk a csoport tagja lenne, ezért nem csoda, ha az illető el fog távolodni tőlünk. Arra is számítsunk, hogy ez a mondat a főnökünk fülébe is el fog jutni!
„Nézd ezt a kiütést! Holnap kapom meg az orvosi leleteket.” – Senki se kíváncsi az egészségügyi problémáinkra. A fejfájás, és a nátha a határ.
„Terhes vagy?” – Ritka, hogy egy ilyen kezdetű beszélgetés jól végződjön.
„Amikor hízni kezdtem, elkezdtem edzőterembe járni.” – Lehet, hogy úgy érezzük, hogy csak jó tanácsot adtunk a kollégánknak, de ő ezt inkább bántó megjegyzésként fogja elkönyvelni.
„Jól áll rajtad ez a nadrág.” – Ha a fizikai megjelenésre teszünk megjegyzést, akkor az szakmaiatlan, ráadásul kimerítheti a szexuális zaklatás fogalmát.
„Elnézést, hogy zavarlak…” – Ennél sokkal jobban hangzik az „Elnézést, volna rám egy perced?” mondat.
„Őszintén szólva” – Ebben az esetben a kollégákban felmerülhet a gyanú, hogy máskor nem vagyunk őszinték.
„Mennyit keresel?” – Rettenetesen amatőr kérdés. Semmi közünk hozzá, hogy ki és mennyit keres.
„Mindig csak a baj van veletek!” – Az ilyen és ehhez hasonló negatív megjegyzések egy csoporttal szemben mindig nagy butaságnak számítanak. Sőt, könnyen zaklatásnak vehetik a kollégák.
„A gatyát is leperelem a cégről!” – Ha tényleg bepereltük a munkaadónkat, akkor azt kezeljük diszkréten, a munkát pedig továbbra is a legjobb tudásunk szerint végezzük!
„XY megint ellopta az ötletemet” – Előfordulhat, hogy valaki a mi tollunkkal ékeskedik, de a felháborodás itt nem segít. Ennél sokkal jobb, ha szembesítjük az illetőt a tettével.
„Helyettesítenél, amíg én Bora Borán vagyok?” – Féltékenységet szülhet, ha nagydobra verjük a luxus életvitelünket.
„Senki sem fogja észre venni, ha lenyúlok egy csomag kávét a barátnőm új irodájába.” – Ezzel bevallottuk, hogy loptunk, és valószínűleg eljátszottuk a kollégák bizalmát.
„Engem is meghívtál?” – Felnőttek vagyunk, tehát nem kötelező mindenkit meghívni minden alkalomra.
„Ó, a pasim már megint ezt és ezt tette” – Ahogy az egészségügyi, úgy a magánéleti problémákról se szeretnének hallani a munkatársaink. Ha ráadásul túl sok kedvezőtlen részletet mesélünk el, akkor keresztet vethetünk a szakmai imidzsünkre.
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások