Jelképként van jelen az énképünkben a kisgyermekkorunk legmeghatározóbb emlékképe.
Ha szeretnénk tesztelni, hogy mennyire hat a felnőtt életünkre a kisgyermekkorunk első emléke, akkor nézzük végig figyelmesen az alábbi képeket, majd válasszuk ki azt, amelyikben ráismerünk a kisgyermekkorunk első emlékképére. Ha esetleg nem tudjuk, hogy melyik mellett döntsünk, akkor válasszuk azt, amelyiken a leginkább megakad a tekintetünk!
1. Felkapcsolt villanykörte: Ha a kisgyermekkorunk legelső emléke az „Aha” élmény volt, akkor az életünk legfőbb mozgatórúgója az, hogy új és kreatív megoldást keressünk. Jellemző ránk, hogy amikor van egy problémánk, akkor gyorsan ráakadunk az újszerű megoldásra.
2. Elsősegély láda: Ha az első emlékünk egy gondoskodásra szoruló kisállat, játék vagy elsősegély láda, akkor a jelenben folyton őrlődünk a „nemek” és az „igenek” között, valamint gyakran úgy érezzük, hogy senki sem szeret annyira, hogy elég fontosak legyünk a számára.
Valójában a belső bizonytalanságunkat vetítjük ki a munkánkra és a magánéleti kapcsolatainkra. Nagyon érzékenyek vagyunk, a vonzerőnk pedig óriási. A környezetünk szeret, és tiszteli a segítőkészségünket. Nyissuk ki a szemünket, hogy meglássuk ezt!
3. Kis házikó: Ha az első kisgyermekkori képünk egy dacélmény, akkor a jelen életünkben önállóság és a saját életutunk a legfontosabb, a környezetünknek pedig maximum azt engedjük meg, hogy ennek a részesei legyenek.
Számunkra az élet egy kaland, amiben a munka a kihívás, a szabadidő a fejlődés, élményszerzés ideje. Szívesen és sokfelé utazunk, mindig figyeljük mások szokásait, a hasznos dolgokat pedig próbáljuk beleépíteni az életünkbe. Az optimizmusunkat könnyen átadjuk másoknak.
4. Törött játék: Az első gyerekkori emlékünk egy veszteségélmény. A jelenünkben ez azt jelképezi, hogy őrködünk és lesben állunk, hogy megelőzzük a problémákat, illetve kéznél legyünk, ha egy szerettünk megszorulna.
Nagyon erősen dúl bennünk a segíteni akarás, és bármilyen áldozatot képesek vagyunk meghozni azért, hogy helyrehozzuk azt, ami elromlott. Próbáljuk elereszteni a félelmeinket, mert azzal, hogy lazítunk a szorításon, még semmit sem adunk le az igényeinkből.
5. Jelmez, farsang, kincsek: Ha az első emlékünk egy sikeres óvodai szereplés, vagy egy apró, de annál nagyobb értékű kincs, akkor a jelenben tele vagyunk optimizmussal, ami az önbizalmunkból fakad.
Néha kétségeink támadnak önmagunkkal szemben, ám ezt jól kezeljük. Ennek a csillapíthatatlan tudásvágyunk, kemény munkánk. Ami tényleg képes dühíteni az az, ha kétségbe vonják a döntésünket.
6. Baba: Abban az esetben, ha az első gyerekkori emlékünk egy baba, amit szeretgethettünk, akkor az életünk állandó része a folytonos kapcsolatkeresés, valamint az, hogy minden új kapcsolatban a sírig tartó bizalmat, kölcsönös odaadást reméljük. Sajnos gyakran csalódnunk kell, mert visszaélnek a bizalmunkkal és kihasználnak. Ne csüggedjünk, mert így is nekünk vannak a legőszintébb kapcsolataink!
7. Egy olyan tárgy, amit nem kaphattunk meg: Ha az első gyerekkori emlékünk egy hiszti, amiért nem kaptunk meg valamit, akkor a jelenben nehezen küzdünk meg az érzelmeinkkel, valamint gyakran makacsul kitartunk egy elképzelés mellett, pedig már mi sem vagyunk biztosak a dologban.
Egy megmagyarázhatatlan kényszer arra biztat, hogy birtokoljuk az embereket, dolgokat, érzelmeket. Lazítsunk a gyeplőn, mert csak akkor élvezhetjük a szerelmek, barátságot, sikert.
8. Kisautó: Ha az első gyerekkori élményünk egy fogócska, matchbox, akkor most kifogyhatatlan szenvedéllyel éljük az életünket. Számunkra nem létezik olyan helyzet, amelybe ne találnánk fel önmagunkat. A stresszt átlagon felüli módon tűrjük, és csak az bosszant, ha elszalasztunk egy soha vissza nem térő alkalmat.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások