Könnyű átlépni a kemény munka és a munkamánia közötti vékony határt.A drog, alkohol és a cigaretta jut először eszünkbe, ha szenvedélybetegségre keresünk példát, pedig ugyanebbe a kategóriába tartózik az is, ha képtelenek vagyunk elszakadni a munkától, ráadásul a munkamánia az egyik legnehezebben leküzdhető szenvedélybetegség.
Ennek legfőbb oka az, hogy a kultúránk támogatja a munkamániát, hiszen szívesen dicsérjük a szorgalmas emberek, ám a szakmai elhivatottság nagyon könnyen átfordulhat munkamániába, aminek a jeleit időben fel kell ismernünk, hogy változtathassunk!
Az első ilyen tünet, hogy nem tudunk kikapcsolódni, hiszen a munkamánia nem azt jelenti, hogy percre pontosan betartjuk a munkaidőt, hanem azt, hogy még a szabadidőnkben se tudunk másra gondolni, csak az irodai tennivalókra.
A munkamániára remek példa az, hogy míg mások a munkahelyükön arról álmodoznak, hogy a tengernél lazítanak, addig a munkamániás még a tengerparton is azon pörög, hogy milyen üzleti megbeszélésen kellene jelen lennie.
A Cornell Egyetem egyik kutatása egyébként azt bizonyította be, hogy néha jó hatással van az emberre és a munkateljesítményére az álmodozás, míg a munka miatti aggódás stresszt vált ki a szervezetben. Ha tehát minél jobban ki tudunk kapcsolódni, akkor a munkaidő alatt nyugodtabbak maradhatunk, és annál könnyebben előzhetjük meg a stressz negatív hatásait.
Ugyancsak a munkamániára utal, ha panaszkodnak a szeretteink, mert az életünkben nem ők, hanem a munka az első. A személyes kapcsolataink háttérbeszorítása során a közeli barátok, a családunk egy idő után folyamatosan panaszkodni fog.
Ha gyakran halljuk azoktól, akik a legközelebb állnak hozzánk, hogy alig látnak, akkor gondolkozzunk el a munka-magánélet egyensúlyba hozásán! Ez azért is fontos, mert a munkamániások hajlamosak lemaradni a fontos eseményekről, például a születésnapokról, ami párkapcsolati problémákhoz, váláshoz vezethet.
A szeretteink mellett az egészségünket is elhanyagoljuk, ha munkamániássá változunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk olyan negatív szokásokat kialakítani, mint például azt, hogy a gyorséttermekben kapunk be valamit, az asztalunknál ebédelünk, vagy kihagyjuk a reggelit, délutáni étkezést a munka miatt.
A mozgást elhanyagoljuk, az alvás mennyiségét pedig a lehető legkevesebb órákra szorítjuk. Mindennek eredménye a gyomor- és bélrendszeri problémák, hirtelen hízás, fogyás, fokozott ingerlékenység, folyamatos fáradtság.A munkamániára utalhat az is, ha elsőként érkezünk és utolsóként távozunk a munkahelyünkről. Ha ez egyszer-kétszer fordul elő, mert rövid időn belül kell elkészülnünk egy munkával, akkor nincs baj, de az már probléma, ha rendszert csinálunk a túlórázásból. Ha pedig több pénzt sem kapunk a plusz órákért, akkor biztosra vehetjük, hogy megszállottak vagyunk.
Végül akkor is van okunk az aggodalomra, ha az önértékelésünk a munkaeredményeinktől függ. Ezt jól mutatja az, ha kudarc ér, esetleg negatív kritikát kapunk, akkor értéktelennek érezzük magunkat. A munkamánia gyakran párosul azzal, hogy soha semmi sem elég jó, mert irreális elvárásokat találunk ki, ezért nem leszünk megelégedve önmagunkkal.
Ha mindezek után úgy érezzük, hogy munkamániában szenvedünk, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki segít feltárni a probléma hátterét, illetve segít, hogy többé ne legyünk a munkánk rabja.
(Forrás: bien.hu)
Legutóbbi hozzászólások