Új kommunikációs modell segít az orvosoknak, hogy sikert érjenek el a páciensnél.docMindig nagy kihívás az orvosok számára, ha el kell magyarázniuk a betegnek, hogy min kellene változtatniuk az életmódjukon, étrendjükön, illetve az első lépés megtételére se egyszerű rávenni a pácienseket, ám egy új kommunikáció modell sokat segíthet a szakembereknek.

Auguste Fortin VI, a Yale Egyetem orvosi karának szakértője elmondta, hogy az orvosok gyakran használnak eufémizmusokat. Erre példa az, hogy nem azt mondják a páciensnek, hogy fogynia kellene, mert az szégyenérzetet keltene benne, hanem azt, hogy szüksége lenne a fogyásra.

A szakértő szerint az együttműködő társalgási stílus megerősítheti a páciens motivációját, változás iránti elkötelezettségét. Ezzel a vélekedéssel ért egyet William Miller és Stephen Rollnick is, akik a témában könyvet írtak.

Fortin átnézte a meta-elemzések tucatjait, valamint az elmúlt évtized tanulmányait, amely a testtömeg indexszel, a vér koleszterinszintjével, a fogamzásgátlók használatával és a gyógyszeres kezeléseket érintő motivációs interjúkról szóltak.

A vizsgálódás után rájött, hogy az új megközelítés meghaladta hagyományos orvosi tanácsadást. Ezt a kommunikációs modellt „mélyen tiszteletteljesnek” nevezte, mert esélyt ad arra, hogy a betegek magukévá tegyék azt a változást, amit az egészségükben látni szeretnének.

Fortin arról is beszélt, hogy a motivációs interjú esetében négy pillért használnak az orvosok, az együttérzést, elfogadást, partnerséget és a felidézést. Az utolsó a legfontosabb, mert az orvosoknak fel kell ismerjék, hogy a motiváció a betegből fakad, de az már az orvos dolga, hogy ezt fokozza.

A rövid cselekvési tervnek betegközpontú, bizonyítékokon alapuló megközelítésnek kell lennie, amelyből nem hiányozhat a motivációs interjú alapelve. Ezt a módszert anno a terapeuták használták, hogy segítsenek a drogos betegeknek, majd később úgy változtattak rajta, hogy a sűrű beosztással dolgozó orvosok is használni tudják.

A motivációs beszélgetésben az orvos olyan egyszerű, nyílt végű kérdést tesz fel, mint például az, hogy: „Van valami, amit megváltoztatna az egészségével kapcsolatban az elkövetkező pár hétben?”

Amennyiben a páciens igennel felel, akkor az orvos arra biztatja, hogy ossza meg vele a gondolatait. Ha a beteg bizonytalan önmagában, akkor az orvos felajánlhatja, hogy elmondja a saját ötletét. Ha a beteg erre nemet mond, akkor az orvos megegyezhet a beteggel, hogy egy későbbi időpontban visszatérnek a témára.

Az orvos arra is megkérheti a beteget, hogy részletesen beszéljék meg az ötleteit. Ha megkapta az engedélyt, akkor segíthet a betegnek meghatározni a SMART (specific, measurable, achievable, relevant, timed – specifikus, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött) tervet. Ezzel feltárja, hogy a változás mi lesz, mikor, hol és milyen gyakran következik be.

Ha a beteg szeretne néhány ötletet, hogy hogyan érhet el változást, akkor az orvos adhat pár általános tanácsot, amelyek relevánsak a páciens céljaihoz képest, ám fontos, hogy az orvos mindig engedélyt kérjen a betegtől a saját ötletei megosztása előtt, illetve esélyt kell adnia a betegnek, hogy egyedül álljon elő az elképzeléseivel.

Ha megvan a SMART terv, akkor az orvos megkéri a beteget, hogy hangosan sorolja fel a pontokat, amivel tulajdonképpen kötelességvállalási nyilatkozatot tesz. Végül az orvos felméri a beteg bizalmának szintjét egy tízes skálán. Ha ez 7 alatt van, akkor meg kell kérdeznie, hogy mit kellene még hozzátenni a tervhez, hogy emelkedjen a szint.

(Forrás: hazipatika.com)