A személyiség és a stílusok alapján különböztethetjük meg a fővárosi buszok vezetőit.
A laza: Ha felmutatják neki a bérletet, akkor oda sem pillant, sőt, morcosan néz, ha valaki azzal lassítja a haladást, hogy szabályosan száll fel, és a bérletét/jegyét mutogatja. A laza buszsofőr vezetés közben nyugodtan hallgatja a zenét, telefonál, dohányzik, és a piros lámpát, záróvonalat sem veszi komolyan.
Aki azt hiszi, autóversenyző: Úgy száguld, mintha üldöznék. A fékezései annyira kemények, hogy minden utas, aki áll, szerencsés, ha nem esik el. Igaz a vártnál előbb fogunk megérkezni a célállomáshoz, de a sérülés veszélye is jóval nagyobb, mint egy másik kategóriájú sofőr esetében lenne.
Akinek az utas a legfontosabb: Jóval az indulás előtt, vagy legalábbis a szabályzatban leírtak előtt, kinyitja az ajtókat. Ez elsősorban a nagy hideg, hőség idején fordul elő. Ha látja, hogy valaki rohan a megálló felé, akkor megvárja az illetőt. Minden utasnak köszön, mosolyog, a törzsutasokat pedig két megálló között is kiteszi.
A humorzsák: A sziporkái vidámsággal töltik meg az unalmas utazást. A humorzsák az aktuális eseményekre is reagál. Ha éppen jegyet veszünk tőle, akkor arra is lesz egy személyre szóló vicce.
A balszerencsés: Ő áll a vállalati hierarchia legalján. Mindig neki jut mindenből a legrosszabb, tehát a legrégibb busz, a legrosszabb útvonal, a legproblémásabb kerületek, ezért nem csoda, hogy mindig mogorva, fásult, rosszabb helyzetben agresszív, modortalan.
A merev szabálykövető: Mindent pontosan úgy csinál, ahogy azt a nagykönyvben leírták neki. Hajszálpontosan indul. Amennyiben kicsit gyorsabb, mint a menetrend, akkor lelassít, nehogy egyetlen másodperccel is előbb érjen a megállóba. Ha késésben van, akkor nem gyorsít, mert semmi pénzért se lépné át a sebességhatárt.
A nők kedvence: Mindegy, hogy hány éves, mert annyira jóképű, hogy a női utasok legtöbbjének nagyot dobban a szíve, ha meglátja. A bejáratos „háreméből” valaki mindig ott áll a vezetőfülke mellett, hogy egész úton kellemesen csevegjen vele. Ha a sofőr fiatal, akkor ez halmozottan fordul elő.
Aki ellenőrnek képzeli magát: Ezzel a típussal akkor találkozunk, ha az első ajtón kell felszállni. Ő rettentő komolyan veszi a munkáját, sasszemként figyeli a bérleteket, és azt, hogy az utasok tényleg lyukasztottak-e jegyet.
Kétes szituációban rákiabál a bliccelésre készülő utasra. Ha a gyanúsított nem reagál, akkor a vezető személyesen győződik meg róla, hogy az utasnak van-e érvényes jegye, bérlete, vagy megvárja, amíg a bliccelő leszáll.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások