Gyanús, ha a mosdóban sem bírjuk ki mobil nélkül.
Lehajtott fejű emberekkel találkozhatunk lépten- nyomon, ám nem azért, mert ennyi szomorú lélek jár közöttünk, hanem azért, mert rengetegen azzal vannak elfoglalva, hogy a mobiljukat nyomkodják.
Amennyiben nem vagyunk biztosak benne, hogy mi is függünk-e a telefonunktól, akkor a következő jelekből kideríthetjük.
1. Remeg a lábunk, izzadunk, hogy vajon lájkolta/kommentelte-e már valaki a legutóbb kitett posztunkat.
2. Nyaraláskor azon kapjuk magunkat, hogy felhívnánk a kutyát, hogy mi a helyzet otthon, de nem találjuk az eb számát a telefonkönyvben.
3. A legnagyobb házibuli közepén a telefont nyomkodjuk, több emberrel chatelünk.
4. Más szerint csak riogatás, hogy a telefon nyomkodástól megfájdulnak az ujjak, de mi tudjuk, ilyesmi tényleg létezik.
5. Ahogy a lájk/komment esetében, úgy akkor is izzadunk, remegünk, ha valaki néhány perce nem írt Messengeren.
6. Az online világban testestül, lelkestül jelen vagyunk, de az offline világban csak virtuálisan élünk.
7. A városban több kilométert le tudunk úgy sétálni, hogy közben egyszer sem pillantunk fel a mobilból.
8. A WC-n jövünk rá, hogy nincs nálunk a mobil. Szélsőséges esetben nem tudjuk elvégezni a dolgunkat addig, míg nem vesszük magunkhoz a készüléket.
9. 45 fokban lefelé nézünk, az ujjainkkal pedig megállás nélkül nyomkodjuk a semmit, mert a mobil nincs nálunk.
10. Ha ránk köszönnek az utcán, vagy megszólítanak, akkor reflexből keressük a szövegablakot, vagy a telefon ikont, hogy válaszolhassunk.
11. Amikor a párunk, vagy anyukánk megkér, hogy porszívózzunk ki, akkor alkalmazást keresünk ehhez. Ha nem találunk, akkor megpróbálunk letölteni egy porszívó-appot.
12. Ha egy tesztben megkérdezik, hogy mit vinnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, akkor a válasz: telefon, töltő, szelfibot.
13. A könyvtárban két nyitott könyv van előttünk, míg a harmadikon ott a mobil, amin internetezünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások