Negatív hatása is lehet annak, ha másokat támogatunk.
A segítség szép és jó dolog, ám a világon semmi sem létezhet úgy, hogy abban ne legyen valami rossz. A segítségnyújtással kapcsolatban legtöbbször a pozitív oldalról hallunk, pedig ennek is megvan a maga árnyoldala.
Előfordulhat az, hogy az a személy, aki segítségre szorul, valójában nem kér más támogatásából. Ebből következik, hogy amikor mégis megpróbálunk segíteni neki, akkor az illető dacos lesz, mert meginog az önértékelése, hiszen a segíteni akaró személyből önkénytelenül is hős lesz, míg belőle áldozat, akit meg kellett menteni.
Két amszterdami tudós arra vállalkozott, hogy a kutatásukkal csökkentik a segítségnyújtással járó kellemetlenségeket. A kutatók 87 egyetemistát vontak be a munkájukba. Az alanyok feladata az volt, hogy logikai, matematikai teszteket töltsenek ki.
Amennyiben egy feladatban elakadtak, akkor segítőkártyát kérhettek, amelyek tartalmazták a megoldást, vagy az adott feladat magyarázatát. A segítségnek ez a két módja a függőség-orientált és az autonómia-orientált segítségnyújtás. A függőség-orientált segítség az, amikor a megoldást kapták meg a hallgatók, míg az autonómia-orientált arra biztatja az alanyt, hogy keressen megoldást a problémájára.
Az amszterdami kísérlet eredményéből kiderült, hogy azoknak az alanyoknak kevésbé sérült az önértékelése, önbecsülete, akik autonómia-orientált segítséget kaptak. Sőt, ha a hallgatók új ismeretre tehettek szert, és ezt továbbadhatták másnak, akkor teljesen helyreállt az önértékelésük.
A segítségnyújtáskor tehát akkor küszöbölhetnénk ki az árnyoldalt, ha az a személy, akin segítettünk, továbbadhatná a segítséget, tehát segítő válna belőle.
(Forrás: marmalade.hu)
Legutóbbi hozzászólások