Amint szülővé válik az ember máshogy tekint hisztiző gyermekre. Milyen megoldások vannak ezek elkerülésére, illetve kezelésére?
A dackorszak kezdete körülbelül egy éves kortól várható egy babánál. Ilyenkor más sok mindent képes megcsinálni, de az elképzéseinek nem mindig tud eleget tenni. Gondolatvilága és cselekvőképessége akadályba ütközik, ebből fakad a pici viselkedése. A hisztis kisgyermek minden esetben kivált a szülőből valami reakciót.
Előfordul gyakran, hogy engedékenységgel kezelik a helyzetet, amit a későbbiekben a gyerekek ki is használnak majd. Gyakorlatilag tapasztalják, hogy ezzel elérik a céljukat és jól bevált módszerkén alkalmazzák majd. A továbbiakban örökös gyermek- szülő harc maradhat ezek miatt. A gyerek akar a szülő enged, mivel ezt szokta meg.
A piciknél a fáradság, éhség, is kiválthatják a hisztit, igazából felnőtt korban is ingerültebbek és nyűgösebbek vagyunk ezekben az esetekben. Létezik dac megelőzési módszer. Ismerjük a gyereket, tapasztaljuk mikor, hol és milyen módon várhatóak ezek a kirohanások. Fontos, hogy előreláthatóak legyünk, gondoljuk át hova indulunk mikre lesz szükség a gyermek elégedettségéhez.
Például, ha a homokozóban minden gyerek lapáttal játszik, érdemes magunkkal vinni a sajátunk számára is egyet, mielőtt felfedezné annak hiányát és kitörne a baj. Elengedhetetlen a jó kommunikáció, már egészen kicsi korban is eltudjuk a gyereknek magyarázni mit szabad és mit nem, illetve milyen következményekre lehet számítani. A beszélgetéseknél a kicsi megérti a szülő által elmondottakat, ha kérdése van felteszi azokat, amire lehetőségünk van megfelelően válaszolni.
Így a viselkedésében is pozitív változásokra számíthatunk. Persze nem lehet teljesen kiküszöbölni az összes hisztit, mindig lesznek olyan helyzetek mikor elkerülhetetlen. Nyilvánosan, például boltban, utcán elég kellemetlenül érezheti magát a szülő, ha gyermeke toporzékolva ordít. Ilyenkor nem jó megoldás a kétségbeesés, düh és a szégyeneztettél való foglalkozás. Ne másokkal legyünk elfoglalva, hanem a kicsire koncentráljunk. Jól bevált taktika a figyelemelterelés, bohóckodás vagy hagyni, hogy megnyugodjon magától, a leszidással nem sokra megyünk.
A dacos kitörés közben is meglehet vele beszélni a dolgokat, kompromisszumukat kötni, ami mindkét fél számára kielégítő. Előfordul, hogy nem tudjuk mi lehet a pici problémája. Ilyenkor a megoldás egészen egyszerű, meg kell kérdeznünk tőle. Nagyon fontos, hogy a határokat betartsa a gyerkőc, ennek érdekében szabályokat lehet felállítani, amivel tisztában kell, hogy legyen a gyerek is.
Legutóbbi hozzászólások