Gyerekekre panaszkodó ismerősök, babakocsival megközelíthetetlen intézmények, és más okok miatt érezhetjük úgy, hogy a hazánk nem szereti a családosokat.
1. Amikor úgy néznek a gyerekünkre, mintha űrlény lenne, aki leigázza a bolygót.
2. Amikor találunk egy gyermekmentes kávézóról szóló cikk alatt elismerő kommentek látunk.
3. Amikor az együtt élő, de nem házas ismerőseink arra panaszkodnak, hogy nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt.
4. Amikor azért nem adjuk bölcsibe a gyereket, mert tudjuk, hogy az intézmények zsúfoltak, az ott dolgozók pedig leterheltek.
5. Amikor a közösségi oldalakon a 30-as, 40-es ismerőseink arról adnak tippeket egymásnak, hogy hova menjenek nyaralni, kirándulni, ha nem akarnak gyerekbe botlani.
6. Amikor a közösségi oldalakon az ismerősünk gyerekmentes övezetről álmodozik.
7. Amikor a családbarátság hiányáról beszélünk azt kapjuk válaszul, hogy költözzünk el, ha nem tetszik valami.
8. Amikor 5 napban telik az, hogy megrendelünk egy bútort, amit össze kell szerelni.
9. Amikor minősíthetetlen stílusban oktatják ki a szoptató anyukákat, hogy valahol máshol etesse a gyerekét.
10. Amikor szeretnénk kettesben lenni a párunkkal, esetleg elutaznánk néhány napra, de a környezetünk a fejünkhöz vágja, hogy a mi dolgunk a gyereknevelés.
11. Amikor a pénztáros mindenki füle hallatára utasít, hogy a babakocsival melyik bejáratot kellene használnunk, és hol a helyünk az üzletben.
12. Amikor a közösségi oldalakon az ismerőseink arra panaszkodnak, hogy miért engednek fel gyerekeket a repülőgépre.
13. Amikor a gyerekét egyedül, egy fizetésből nevelő ismerősünk rájön, hogy a családi pótlék neki alig több, mint azoknak, akik két fizetéssel tartják el a családot és egyébként is minden feladatot ketten végezhetnek el.
14. Az idősek rátolják a bevásárlókocsit a gyerekre, mert azt hiszik, hogy akkor előbb kerülnek sorra.
15. Amikor a nők szeretik a munkájukat, és szeretnének keresni a gyed és gyes mellett, de mégis otthon maradnak 3 évig a gyerekkel, mert tudják, hogy a munkahelyükön egy ember végzi három feladatait, nincs betegszabadság, csak stressz.
16. Amikor közlik, hogy pocsék anyák, apák vagyunk a tápszer miatt, az pedig senkit se érdekel, hogy a gyerekünk azért nem kaphat anyatejet, mert laktózérzékeny, vagy az anyának nincs teje.
17. Amikor terhesen felszállunk a tömegközlekedési eszközre, és senki se mozdul, hogy átadja a helyét.
18. Amikor az ismerőseink bevallják, hogy letagadták az önéletrajzukban a gyereküket, mert meg akarják kapni a munkát.
19. Amikor bejelentjük a munkahelyünkön, hogy gyereket várunk, mire a kollégák csak forgatják a szemüket.
20. Amikor mások közlik, hogy nőként a háztartással és a gyerekneveléssel foglalkozzunk. A férfi dolga eltartani a családot, ami mellett persze legyen mintaapuka.
21. Amikor az özvegy, a gyermekét egyedül nevelő ismerősünk a hivatalos ügyintézéskor, banki kölcsön kérelmezésekor tudja meg, hogy ők nem számítanak családnak.
22. Amikor 23 éves nőként életünk első állásinterjúján egyből azt kérdezik, hogy mikor akarunk férjhez menni, gyereket szülni, majd az összes többi interjún is ezt a kérdést kapjuk, nem úgy, mint a férfiak, akiknek a szaktudásukról, érdeklődési körükről kell beszélniük.
23. Amikor hosszú ideig nem találunk albérletet a gyerekkel, sőt, eleve olyan hirdetésekkel találkozunk, amely leszögezi, hogy gyerekkel nem bérelhetjük ki a lakást.
24. Amikor babakocsival próbálunk bemenni valahova, de senki se hajlandó segíteni. Az sem családbarát, hogy vannak olyan helyek, ahova babakocsival képtelenség bejutni.
25. Amikor hivatalos dolgot kell elintéznünk, de nincs kire bízni a gyereket. A hivatalban, bankban órákig kell sorban állnunk, amit egy idő után megun a gyerek, és ezt hisztivel tudatja, a többi ember pedig mindezért úgy néz ránk, mint a véres rongyra.
26. Amikor gyerek mellett dolgozunk, és egy igazán nehéz időszak után megemlítjük, hogy fáradtak vagyunk, akkor a családunk közli, hogy fogjuk be, mert szuper életünk van.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások