Vanessa LoBue meglepő vallomást tett az egyik külföldi pszichológiai oldalon arról, hogy miért jó, ha a gyerekek hisznek a Mikulásban.santaA fiatal lány saját története így szól:

„Életem legemlékezetesebb ünnepe 7 éves koromban volt, amikor még hittem a Mikulás létezésében. Lenyűgözött, hogy hogyan képes egyetlen esete alatt bejárni a világot. Akkor egész éjjel vártam rá.

Olyan gyakran keltem fel, hogy a szüleim kénytelenek voltak megengedni, hogy velük aludjam, és ne mászkáljak ki állandóan a nappaliba megnézni, hogy járt-e már nálunk a Mikulás. Számomra már az igazi varázslatnak számított, hogy a szüleimnek sikerült úgy a fa alá varázsolniuk az ajándékokat, hogy észrevettem volna őket. Teljesen el voltam ragadtatva az ünnepi hangulattól, úgyhogy fel sem tűnt, hogy mennyire idegesek és félnek a lebukástól.

Nem kételkedtem abban, hogy a Télapó tölti meg a cipőmet minden évben ajándékokkal, de 9 évesen rájöttem, hogy végig a szüleim keltették életre a Mikulást. 9 éven át sikerült elhitetniük velem, hogy a Télapó létezik. Ma sok tudós és szülő szerint 9 évig hazugságban éltem, ami hatással volt a fejlődésemre és örökre megváltoztatta a szüleimmel való kapcsolatomat.

Az elmúlt években a Mikulás alakja megosztó lett a tudósok és a szülők körében. Sok cikk és könyv jelent meg arról, hogy a Mikulás hogyan rabolja el a Karácsony ünnepét. Az egyik ilyen könyv arról szól, hogy a Mikulás léte köré szőtt történet hazugság, aminek következménye előbb vagy utóbb, de meg fog látszani a gyerekek fejlődésén. Ugyanez a könyv taglalja, hogy az ünnepek körüli hazugság olyan trauma a gyerekek számára, ami azt sugallja, hogy nem bízhatnak a szüleikben.

Tudományos bizonyítékokkal támasztották alá, hogy a jutalmazás, így például a karácsonyi ajándék, aláássa a gyerekek motivációit. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy traumát okoz, ha a gyerek megtudja, hogy a Jézuska és a Mikulás nem igazi. Azzal sem foglalkozott még egy kutatás se, hogy ez hogyan befolyásolja a szülő és gyerek közötti bizalmi kapcsolatot.

Igaz, a Mikulás története hazugság, tehát elkerülhetetlen, hogy egy nap kiderüljön az igazság. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a kicsik többsége 7 éves kora körül magától rájön az igazságra, aminek következtében pozitív a reakciójuk.

A saját élményem is a kutatások eredményeihez hasonlított. 9 évesen gondolkodni kezdtem, hogy mi van valójában körülöttem. Akadtak olyan osztálytársaim, akik azt állították, hogy a Mikulás nem létezik. De akkor hozzám miért jött, ha hozzájuk nem? Azon is gondolkodtam, hogy ha nincs Mikulás, akkor hogyan tudják a szüleim ennyire jól elrejteni előlem az ajándékokat?

A rengeteg gondolkodás után a tettek mezejére léptem. Átkutattam a pincét és padlást. Találtam egy babát, kisautót, amit az anyukám elfelejtett becsomagolni. Megoldottam a Mikulás rejtélyét, és ez jó érzéssel töltött el, mert egyedül jöttem rá. Ráadásul egy évig még kitartottam a hazugság mellett, mert nem akartam megbántani a szüleimet azzal, hogy a kisgyermekük kinőtte a kedvenc fantáziáját.

A fantáziálás a gyerekek fejlődésének normális és egészséges része. Habár a varázslatokban való hit 7 és 9 év között halványulni kezd, mégsem múlik el teljesen, mert néha a felnőtteknek is szükségük van némi varázslatra az életükben. Ragaszkodnak például egy bizonyos babonához.

A világon vannak, akikhez nem megy a Mikulás, mert más ünnepeket tartanak, de vannak, akikhez minden évben elmegy a Télapó. Az, hogy melyik hagyományt választod mindegy, mert az, hogy elmondod-e a gyerekednek az igazt, vagy sem, nem fogja befolyásolni a veled való kapcsolatát és a fejlődését.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)