Régen minden lurkó megtanulta, hogy tisztelje a felnőtteket, ne rohangáljon a házban, kérés nélkül segítsen.
Nem érvelhetünk azzal, hogy minden generáció megjegyzi, hogy bezzeg az ő korában sokkal jobban megnevelte a szülő a gyerekét, mert napjainkban jól látható, hogy rengeteg gyerek nincs tisztában a legalapvetőbb illemszabályokkal.
Régen, ami jelenthet évtizedeket, még az első regulák között tanultuk meg, hogy tiszteljük az idősebbet, ne szakítsuk félbe a felnőttek beszélgetését, de napjainkban a szülők többsége azt vallja, hogy a gyereket engedni kell, ami ugyanúgy rossz, mintha egy szülő megütné a csemetéjét.
A fiatalabb generációnak szüksége van arra, hogy az anyja és az apja nevelje, ehhez pedig hozzátartózik az, hogy megtanítsák az alábbi mindennapos illemszabályokat!
Tiszteld a felnőtteket – és ezt mutasd is ki: A múltban, amikor egy felnőtt belépett a szobába, akkor a gyerek azonnal kimutatta, hogy tiszteli. Például abbahagyta a játékot, felállt, odament a felnőtthöz és üdvözölte. Nem tegezte le, hanem magázta, hogy ezzel is éreztesse a tiszteletet.
Mindent egyél meg, amit eléd raknak: Ha évtizedekkel ezelőtt voltunk gyerekek, akkor jól tudjuk, hogy meg kellett ennünk, amit a szüleink elénk tettek. Nem nyavalyogtunk, hogy nem szeretjük brokkolit, hanem megettük, és nem hisztiztünk, ha nem a kedvencünket kaptuk. Régen a gyerekek még a tányért is tisztára nyalták, és hálásak voltak, hogy egyáltalán étel került eléjük.
Mindig legyen nálad papír zsebkendő: Régen sokkal több gyereknél volt legalább egy papír zsebkendő, mert a szülők megtanították őket, hogy tartsanak maguknál. Ez azért fontos, mert a gyerekek orra gyakran folyik, amit a ruhájukba törölnek, ha nincs náluk zsebkendő.
Ne szakítsd félbe a felnőtteket: A múltban a gyerekeket megtanították arra a szülők, hogy csak akkor szakítsák félbe a felnőttek beszélgetését, ha valóban fontos közlendője van. Ebben a szituációban minden gyerek tudta, hogy hogyan kell illedelmesen felkelteni a felnőtt figyelmét. Akkoriban a lurkónak eszébe se jutott a zajcsapás, rendbontás, közbekiabálás.
A házban ne kiabálj: Évtizedekkel korábban nem kellett rászólni a gyerekre, hogy nyugodtan viselkedjen, mert a szülők megtanították, hogy a házban nincs kiabálás. A lurkók tudták, hogy mi a köztelességük, ahogy azzal is tisztában voltak, hogy az udvaron, játékidőben rekedtre kiabálhatják magukat.
Ne szaladgálj a házban: Néhány évtizede minden gyerek tudta, hogy a házban nem szaladgálhat. Abban az esetben, ha nagyon nem bírt magával, akkor a felnőtt kiküldte az udvarra, hogy ott vezesse le a feszültséget. Ez nem azt jelentette, hogy szétveri a játszóteret, mert tudta, hogy a rendbontásért büntetést fog kapni.
Add át a helyedet: A múltban minden gyerek tudta, hogy azonnal fel kell állnia, ha egy idősebb ember száll fel a tömegközlekedési eszközre, de ugyanez volt a szabály, ha egy olyan helyiségbe lépett be a korosabb felnőtt, ahol nem volt szabad hely. Évtizedekkel korábban nem kellett ezért külön szólni a gyerekeknek, mert maguktól is tudták, hogy nekik még több energiájuk van az álláshoz.
Kérés nélkül is segíts: Régen a szülők arra nevelték a gyerekeket, hogy mindig segítsenek a felnőtteknek, ha erre lehetőségük van. Például kérés nélkül elvégezték a házimunkát, segítettek az idősebbnek cipelni a holmiját, átmentek a beteg szomszédhoz.
(Forrás: femcafe.hu)
Az a baj ,hogy nemzedékek nőttek fel,akiket szintén nem neveltek,hanem suttyó módra fölkerültek a városba,és nem nevelte a kölykeit,hiszen ő sem látott ilyen példát.
Amikor a villamoson, buszon, bárhol valaki a nyakamba tüsszög-nincs a rohadtnál zsebkendő,mert nem tanították- és adok egy tiszta papírzsepit olyan sértve néz rám,mint a birka!!
Ám az iskolában sem tanítanak elemi erkölcsöt,csak nőnek a gyerekek mint a dudva,ahogy a neveletlen szülei.