Őszinte válaszok az egyedülálló nőktől, akik magukra maradtak a csemetéjükkel.
Az élet kegyetlen valósága az, hogy nem minden család ideális, hiszen gyakran előfordul, hogy valamilyen okból kifolyólag az anyukák egyedül maradnak a gyermekükkel, akinek a nevelése még akkor sem lenne könnyű, ha velük lenne az apuka.
Habár a gyerekek sokszor szuperhősnek képzelik az anyjukat, ők most mégis kegyetlen őszinteséggel elmondták az egyik külföldi lapnak, hogy milyen nehéz a dolguk.
Stacey Freeman: Egyedül vagyunk, rugalmasan viselkedünk, de mi is érzékenyek vagyunk. Szingli anyának lenni magányos dolog még akkor is, ha ritkán vagyunk egyedül, úgyhogy mások mutathatnának több érdeklődést, például megkérdezhetnék, hogy hogy vagyunk.
Katie Mitchell: Egyfelől csodás, izgalmas, de másfelől nagyon magányos, ha nincs jelen az apuka. A szingli anyukák értékelik a barátokat, akik nem hagyják, hogy otthon üljön egyedül, amikor a gyerekek elmennek.
Lindsey Light: Csak szingli anya értheti meg igazán, hogy mit jelent a szeretet, mert az ad erőt a nehéz időkben, a fáradt reggeleken, álmatlan estéken. És csak ők tudják, hogy milyen nehéz az „éjszakai műszak”, ha minden kör övé.
Amy Koko: Amikor nincs partnered, akkor nem aludhatsz mélyen, mert ébernek kell lenned, hogy a tizenéves gyereked ne szökjön ki és vigye el az autót.
Honoree Vorder: Úgy teszünk, mintha könnyű lenne, de örülnénk, ha megoszthatnánk a reményeinket, félelmeinket egy baráttal, aki nem ítélkezik felettünk.
Dina Strada: Nekünk kell gondoskodnunk mindenről, de nincs senki, aki rólunk gondoskodna, ami néha igazi kihívás. Amire gyakran szükségünk van ahhoz, hogy ne érezzük egyedül magunkat, az egy baráti ölelés, vagy elhívás valahova.
(Forrás: vous.hu)
Legutóbbi hozzászólások