Nem kell tragédiaként megélnünk, ha a kedvesünknek már nincs annyi ideje ránk, mint korábban!
Egy kapcsolat elején, főleg akkor, ha iskolásként találtuk meg a szerelmünket, még könnyű minden időnket együtt tölteni. Az élet azonban tele van változással, és később előfordulhat, hogy már alig tudunk időt szakítani egymásra, mert például olyan a munkánk.

Ha ez történik, és azt vesszük észre, hogy a párunk sose ér rá arra, hogy velünk legyen, akkor nekiállunk vad elméleteket gyártani, hogy biztosan megcsal, már nem szeret minket, tehát a küszöbön a szakítás.

Ezzel szembe az esetek többségben kiderül, hogy csak rémeket láttunk, hiszen számtalan pozitív oka lehet annak, hogy a kedvesünk túlórázik. Teheti ezt például azért, hogy megteremtse az anyagi biztonságot, mert szeretné, ha most már összeházasodnánk, családot alapítanánk, vagy házat építenénk.

Igaz, hogy ezt sokkal könnyebb lenne akkor elfogadnunk, ha nekünk is reggeltől estig szólna a munkaidőnk, és nem lenne az, hogy mi már rég otthon vagyunk, amikor a párunk hazaszól, hogy jobb, ha nem is várjuk ébren.

Ilyenkor könnyen átváltozhatunk hisztis házi sárkánnyá, aki azonnal a párja torkának ugrik, ha végre fáradtan haza esik. Ez a legrosszabb, amit tehetünk! El kell fogadnunk, hogy a kedvesünk azért dolgozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki egy projektből, aminek eredményeként a családi kasszába szép összeg kerül!

Veszekedés helyett, ezért inkább támogassuk! Ha a kedvesünk este hullafáradtan ér haza, akkor vita, és faggatózás helyett, inkább készítsünk neki vacsorát, vagy egy kellemes fürdőt!

Természetesen az már a mi hibánk, ha képesek vagyunk otthon a kanapén ülve várni, hogy végre hazaérjen a párunk! Használjuk ki az időt, és csináljunk valamit! Találkozzunk például a barátainkkal, vásároljunk be, látogassuk meg a szüleinket, olvassunk, vagy sportoljunk!

A megértő viselkedés azért nem jelenti azt, hogy mindent el kell viselnünk, és magunkba kell temetnünk! Ha esténként a párunk úgy beszél velünk, mint a kutyával szokás, akkor ültessük le, és nyugodt hangon emlékeztessük, hogy ez a hangnem egyáltalán nem tetszik nekünk.

Azért se aggódjunk, hogy a sok különtöltött idő miatt kihűl a szerelemünk, mert sokszor ennek az ellenkezője történik, és ráébredünk, hogy mennyire is szeretjük egymást. Ha mégis szakítás lesz a különlét vége, akkor egyébként sem volt igazi a kapcsolatunk.

Mivel a szerelem egyfajta tűz, ezért mindig táplálni kell! Napközben írjunk egymásnak egy-egy szöveges üzenetet, vagy mire hazaér a párunk, készítünk egy finom süteményt, esetleg nézzünk meg közösen egy filmet.

A sok munka, tehát nem ok arra, hogy szakítsunk. Ez csak azt jelenti, hogy jobban kell tennünk azért, hogy a szerelmünk erős maradjon, és meg kell tanulnunk, hogy hogyan támogassuk egymást a párunkkal. Ha ez nem megy, akkor nem is vagyunk igazán szerelmesek.