A sötét középkor tért vissza a II. világháborúval.AuschwitzAmikor csak az elmét végzik ki: A pszichés kínzás legismertebb módszere a fehér szoba, ami egy hermetikusan zárt, ablaktalan, természetes fény nélküli, erősen hangszigetelt helyiség, ahol minden, a szándékosan rendszertelenül adott étel is, fehér.

A tömeggyilkosság mesterei: 1939 és 1945 között Németországban koncentrációs haláltáborokban szörnyű méreteket öltött az emberek kínzása. Az akkori rendszer az aktuális ellenségeit, elsősorban a fogyatékosokat, homoszexuálisokat és a zsidókat marhavagonokra zsúfolták, és zuhanyzónak álcázott gázkamrákba vitték őket.

A haláltáborokban brutális kínok, éhezés, végkimerülés és megaláztatás várt a foglyokra. Mindennek tetejébe a náci orvosok sokat kutatták a felsőbbrendű árja faj továbbfejlesztésének módjait, amihez a rabokat használták kísérleti alanynak.

Annak ellenére, hogy az orvostudomány sokat okult ebből az időszakból, mégis ennek szörnyű ára volt. A rabokon próbálták ki például az új katonai gyógyszereket vagy a pilótáknak készített védőfelszereléseket.

Emellett rengeteg megfigyelést is elvégeztek rajtuk. Például súlyos sebet ejtettek az áldozatokon, hogy aztán megnézzék, mennyi idő alatt véreznek el, vagy jeges vízbe tették az embereket, hogy feljegyezzék a kihűlés időpontját.

A fiatal nőket életveszélyes csonttranszplantációkkal kínozták. Az SS-egyenruhás orvosok azzal is kísérleteztek, hogy hogyan lehetne meddővé tenni a szaporodásra méltatlanokat. Dr. Carl Clauberg érzéstelenítés nélkül műtötte ki a nők méhét, vagy maró folyadékokkal zárta el a petevezetéküket, majd létrehozott egy meddőséget okozó egyveleget, amiről azt hazudta, hogy vitamininjekció.

A kommunista terror: Amikor a fasizmust felváltotta a kommunizmus, akkor az alapelv úgy szólt, hogy mindenki egyenlő, ezáltal egyenlő bánásmód illetni meg, ám a valóságban ez aligha valósult meg. A rendszer ellenségeit, a bűnözőket, a nemeseket, a kulákságot (tehetős parasztok), hadifoglyokat, ártatlan állampolgárokat milliószámra zárták munkatáborokba.

A Szovjetunió területén és Mongóliában működő Gulág-hálózatban az éhező raboknak napi 12-16 óra fizikai munkát kellett végezniük a kőbányában. Az állandóan vert, gyötört foglyok havonta egyszer fürödhetek meleg vízzel, és ugyanarról a szekérről kapták a penészes kenyeret, amelyre a lótrágyát pakolták.

A feljegyzések szerint még ennél is rosszabb volt az egy szibériai folyó partján található aranybánya, a kolimai tábor, ahol a kényszermunkaerő olyan jéghidegben dolgozott, hogy az még a legedzettebb szervezetet is megölte.

Hazánkban a legismertebb kényszermunkatábor Recsken működött. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által fenntartott munkatábor 1950 és 1953 között működött, és a szovjet Gulág mintájára alakították ki, hogy speciális, helyben kidolgozott módszerekkel kínozzák a rabokat.

Létezik humánus ölés: Míg a XXI. században általában fájdalommentes, steril méreginjekciót használnak a halálraítéltek kivégzéséhez, addig a XX. században még a garrotte nevű, fojtópánt volt a legnépszerűbb eszköz, főleg Spanyolországban.

A XIX. század végén és a XX. század elején az amerikai elektronikai zsenit, a halálbüntetést ellenző, de sikerre szomjazó, Thomas Edisont bízták meg az egyenárammal működő, humánusnak vélt, villamosszék létrehozásával, ám ezt végül George Westinghouse készítette el, mert a váltóáram biztos halált okozott.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)