Vajon tényleg lehetséges, hogy hipnózis alatt bepillantsunk a jövőbeli életeinkbe, vagy a jelenlegibe előre tekintsünk?
Merengünk, hogy vajon kik lehettünk előző életünkben, és közben félünk, hogy halálunk után semmivé válunk, hiszen senki sem tudja, hogy mi vár odaát. Hosszan el lehet filozofálni az élet rejtelmein, és azon, hogy vajon bepillanthatunk a következő életünkbe?

Hiszen a regressziós hipnózis az előző életekbe már elvezet, és egyes kísérletek azt bizonyították be, hogy a progressziós hipnózis pedig a következő életünkbe visz előre minket.

A reggressziós kísérletek először a csecsemőkorig tudták visszavinni az alanyokat, ám hamarosan kiderült, hogy a hipnózis során az anyaméhbe, és még korábbra, egyenesen a korábbi életükbe is vissza lehet vezetni az embereket. Innen volt egy újabb mérföldkő a progressziós hipnózis.

Ennek a területnek az úttörője Albert de Rochas ezredes volt, aki a XX. század elején, tíz nőt vitt előre a jövőbe. A hölgyek között akadt, aki az akkori élete későbbi szakaszában látta önmagát. Más azonban egy következő életéről számolt be.

Az ezredes technikája nagyon egyszerű volt. Csupán a kezét mozgatta fel-le az alanyok előtt, hogy így küldje vissza őket a múltba. Amikor pedig vissza akarta hozni őket, akkor vízszintes kézmozdulatokat tett.

Az egyik hipnózis alkalmával, amikor de Rochas egy 18 éves szolgálólányt, Josephine-t vizsgálta, úgy döntött, hogy tovább mozgatja vízszintesen a kezét, mert kíváncsi volt, hogy akkor mi történik.

Az ezredes néma maradt a kísérlet idejére, mert nem akarta befolyásolni a szolgálólányt. Egy idő után arra kérte a lányt, hogy nézzen bele a tükörbe, és mesélje el, hogy mit lát. Josephine elmondta, hogy fehér a haja, pedig akkor fekete színű volt.

De Rochas még mindig nem hagyta abba a kézmozdulatokat, amely közben az egyre erőtlenebbnek érezte magát. Hamarosan középkorú asszonyként írta le önmagát, és elmesélte, hogy egy vidéki házban tartózkodik, és egy öregembert gondoz, ami nagyon fárasztó munka.

Az ezredes, a sikeren felbuzdulva, tovább kísérletezett a lánnyal, aki később arról számolt be, hogy de Rochas szolgálója. Ez később igaz is lett. A következő progressziós kísérletekben Josephine már 25 éves volt, még mindig a szüleivel élt, és három éve senkit se szolgált.

Az ezredes ennél is tovább küldte a lányt, aki hirtelen zokogásban tört ki, és hatalmas szenvedést élt át. A szolgálólány ekkor 32 évesnek látta magát. A bánatát pedig az okozta, hogy két évvel korábban egy fiatal farmer elhitette vele, hogy nőül veszi, de csak meg akarta kapni. Ennek a férfinak a neve Eugene F. de Rochas volt, és Josephine teherbe esett tőle. A lány úgy érezte, hogy ez a büntetése minden rosszért, amit az előző, vagyis a mostani, életében elkövetett.

A következő alkalomnál, a szolgálólány 35 éves volt. Az apja már meghalt, de az anyja, és a gyereke még élt. Az ezredes még előrébb vitte a lányt, aki ekkor már 41 évesnek vallotta magát, és még mindig a falujában, Manziatban élt, de a gyermeke meghalt.

A progresszió során kiderült, hogy Josephine élete hátralévő részében szabászmunkával foglalja el magát, és sokat nélkülözött. A halál majdnem 70 éves korában ragadta el. De Rochas még itt sem állt meg, hanem tovább folytatta a kísérletet.

Az ezredes arról kérdezte a szolgálólányt, hogy milyen az élete a halála után. Josephine akkor a saját temetésén volt, és hallotta, ahogy a gyászolók azt sutyorogják: „Megváltás volt számára a halál”. Ekkor érezte úgy, hogy újjá kell születnie.

Ez meg is történt, mert Josephine magzati pózt vett fel, majd egy kétéves hangján kezdett beszélni. Nem tudta megmondani a nevét, és azt sem, hogy hol él, de az kiderült, hogy ez a kislány három-négy éves korábban meghalt.

A kísérlet itt ért véget, mert Josephine ezt követően nem született újra, hanem boldogan vándorolt az űrben, ahonnan már nem látta a Földet, csak azokat a fényes szellemeket, akik nem szóltak hozzá, és akik között nem ismerte fel egyik rokonát sem.

Nem Josephine az egyetlen, aki megláthatta a jövőt. 1981-ben egy másik hipnoterapeuta, Dr. Bruce Goldberg hozott nyilvánosságra olyan bizonyítékot, ami alátámasztja, hogy létezik a progresszió.

Goldberg kísérlete különbözött az ezredesétől. Ő egy baltimore-i hírolvasót hipnotizált, majd arra kérte az alanyt, hogy olvassa fel a jövő heti híreket. Egy héttel később Goldberg összevetette a valódi híreket a hírolvasó által elmondottakkal. A legtöbb egyezett, és főleg egy országúti baleset részletei voltak egyformák.

Goldberg csak ezt követően vitte a jövőbe az alanyát, aki a XXII. században találta magát. Az akkori életében egy napenergiával ellátott üvegpiramisban kutatta a gondolatátvitelt háromszáz társával együtt.

A kísérletek tehát azt bizonyítják, hogy megismerhetjük a jövőbeli életeinket, ám kérdés, hogy akarjuk-e tudni, hogy mi lesz velünk?

(Forrás: noiportal.hu)