A következő történeteket mind ismerjük, de nem a valóságnak megfelelően.
Mindig szórakoztató meghallgatni egy-egy legendát, még akkor is, ha nem hisszük el, amit hallunk, ám előfordul, hogy egy-egy történet nem egészen úgy jut el a fülünkhöz, ahogy az valójában történt.

Ilyen történelmi tévhitek a következő legendák, amelyekről most lehull a lepel, és kiderült, hogy valójában mi is az igazság velük kapcsolatban.

A máglyára küldött salem-i boszorkányok: A boszorkányüldözés korából a legismertebb legenda a salem-i boszorkányok pere, amely során állítólag máglyán égették meg a boszorkánynak kikiáltott embereket. A valóság ezzel szemben az, hogy a bitófa várt az elítéltekre.

Napóleon nem is volt olyan apró: Úgy tudjuk, hogy az 1 méter 68 centi magas Napóleon alacsony volt, pedig az ő korában ez átlagos magasságnak számított. A téves legenda abban gyökerezhet, hogy a franciák és az angolok különböző mértékegységet használnak, és Napóleon mindig nála magasabb testőrök gyűrűjében volt látható.

A gladiátorok nem mindig küzdöttek a végsőkig: Egyes régészeti leletekből az derült ki, hogy a legyőzött gladiátorok nem haltak meg mindig, mert értékesek voltak. Az is előfordult, hogy szükség esetén, orvosi kezelést kaptak.

Mária Antónia kalácsa: Amikor Mária Antónia meghallotta, hogy a népnek nincs kenyere, akkor cinikusan azt válaszolta, hogy akkor egyenek kalácsot. A mondás elterjedt, pedig ezt valójában Rousseau jegyezte le, és egy „nagy hercegnőnek” tulajdonította 1765-ben, amikor Mária Antónia még gyermek volt és Ausztriában élt. Valószínű, hogy a mondást a forradalom idején kapcsolták össze az uralkodóval.

Einstein és a matematika: Sokan úgy tudjuk, hogy Einstein megbukott matekból, pedig ez nem igaz, ugyanis a tudós briliáns tanuló volt. A rosszul ismert legendáért egy elrontott vizsga lehet a felelős. Einstein a zürichi Swiss Polytechnic felvételi vizsgán bukott meg, annak ellenére, hogy matematikából és fizikából itt is kiválóan teljesített. A tudós a felvételit az apja nyomására próbálta meg, és az előírt kornál két évvel fiatalabban, 16 évesen.

A vikingek szarvas sapkája: Ez a legenda egy 9. századi ábrázolásra vezethető vissza, mert azon volt egy viking ilyen sapkában, ám ő inkább egy isten, és nem egy egyszerű harcos volt. A szarvakkal díszített sapka a 19. században terjedt el igazán, mert akkor játszották Wagner operáját, amiben ilyen fejfedőt viseltek a vikingek. A legenda tulajdonképpen egy embernek, Cale Emil Doepler professzornak, Wagner jelmeztervezőjének köszönhető.

Edison és a villanykörte: Nem Edison fejében született meg a villanykörte ötlete, mert azzal sokan próbálkoztak előtte, de azok a találmányok még annyira nagy mennyiségű áramot fogyasztottak, és olyan rövid ideig működtek, hogy értelmetlen volt a használatuk. Edison azonban finomított, és tökéletesített a találmányon, és ezért neki köszönhetjük, hogy az elektromos világítás elterjedt a gyárakban, majd az otthonokban is.

(Forrás: bien.hu)