A gyerekek gyakran szeretnének állatot tartani, s mivel ők még ifjak és bohók, nem biztos, hogy rögtön egy tündibündi kiskutyával vagy pónilóval kell indítanunk. Előfordulhat, hogy a házikedvencnek egy cicánál jóval több lába van, viszont mégis kevesebb gondot okoz…

csigaHa a gyerek állatot szeretne tartani, általában nem méri fel, milyen mértékben tud részt venni a gondozásában, úgyhogy nem árt, ha elsőre valamilyen igénytelen fajt választunk. A Beetlejuice, vagy a Monster High óta nem ciki az sem, ha gyerekünk bogaras lesz, úgyhogy, ha mi is leküzdjük ellenszenvünket, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat.

Kezdjük a tücskökkel, akiket tulajdonképpen rovarevő állatok csemegéjeként tartanak az állatkereskedések, tehát fillérekért hozzájuthatunk párhoz, és lakhelyüket is könnyen kialakíthatjuk egy kis terráriumban vagy nagy befőttesüvegben. Nyirkos talajt igényelnek, és gyümölccsel tudjuk őket a legegyszerűbben táplálni. Ne feledjük lefedni a lakóhelyüket, és hagyjunk levegőzőnyílásokat a fedélen (ne túl sokat, mert a tücskök szeretik a párát). Szívesen rejtőznek papír tojástartókban, ha nagyobb az életterük. Nem túl hosszú életűek, de mivel nem kifejezetten egyéniek a vonásaik, könnyen pótolhatók.

Ráadásul elmesélhetjük fiúgyermekünknek, hogy hajdanán a japán szamurájok is tücsköt tartottak, mert az éjszaka csendjében ciripelő állatka csak akkor hallgatott el, ha galád ellenség közelített a sötétben, s így időben felébredhettek, és előránthatták kardjukat. Ebből persze az is következik, hogy ha nem bírjuk a zajos lényeket, ne vegyünk tücsköt.

Ez esetben szerezhetünk például egy óriás ezerlábút: látványos állat, lehet teljesen fekete, vagy (borsosabb áron) koromfekete testű és fehér vagy piros lábú lény. Kinézete idegeinket jócskán próbára teheti, de ő aztán teljesen csendes és igénytelen állat, elvan gyümölcsökön és korhadékon, ráérő idejében méltóságteljesen hullámzik.

Ha valaki fóbiás iszonyt érez a sok-sok törékeny láb láttán, annak az afrikai óriáscsigát (vagy ametisztcsigát) ajánlhatjuk. Ők is esznek gyümölcsöt, zöldséget, salátalevelet. Esetünkben számolnunk kell a jóval nagyobb mérettel (nem meglepő a húszcentis nagyság sem), illetve azzal, hogy ha párban tartjuk őket, hamarosan igen sokan lesznek (szép, fehér, gyöngyszerű petéiket a földbe ássák, és hamarosan ott nyüzsögnek a pár milliméteres utódok).

A különböző sáskák és levélrágó bogarak is izgalmasak lehetnek gyermekünk számára, ezek azonban általában igényesebb lények, és nem ritkán valamilyen speciális élelmet (pl. szederlevél, rózsafélék) igényelnek.