Öt dolog, amit talán még nem tudsz a 100 éve született, 2003-ban elhunyt színészről.A rendezővel és a főszereplővel is összekapott A piszkos tizenkettő forgatásán: A világ legjobb világháborús filmjei közé tartozik A piszkos tizenkettő, ami ugyan igazi siker lett az Amerikai Egyesült Államokban is, mégsem hozta meg az igazi áttörést Bronsonnak az USA-ban.

A színész és a filmet rendező, Robert Aldrich akkor már negyedjére dolgozott együtt, az 1954-es Vera Cruz, az ugyanabban az évben bemutatott Az apacs harcos, és az 1963-as Két pár texasi után, Aldrich pedig egyszer nagy örömmel tette vicc célpontjává a színészt, aki azonban nem értékelte a tréfát.

A rosszul elsült hecc abban a jelenetben látható, amelyben a halálraítélteket felsorakoztatják az udvaron, a rendező pedig az 193 centi magas Donald Sutherland és a 198 centire nőtt Clint Walker közé állította az átlagos magasságú, 173 centis Bronsont. Aldrich hosszan és harsányan nevetett a sormintán, de Bronsonnak nagyon rosszul esett, hogy ő volt az ugratás célpontja.

A Bosszúvágyról saját ügynöke is megpróbálta lebeszélni, de ő sem akarta elvállalni: Bronson a 70-es évek elején, amikor már elmúlt 50, szerzett végre igazi hírnevet Amerikában. Ez leginkább Michael Winnernek volt köszönhető, ugyanis vele forgatta le a Chato földje, A mestergyilkos és a The Stone Killer után az 1974-es Bosszúvágyat, ami a korszak egyik legvitatottabb, egyben legfontosabb filmje volt.

Eleinte a színészt le akarta beszélni az ügynöke, Paul Kohner a szerepről, amit maga Bronson sem akart kezdetben elvállalni, igaz, ő más okból kifolyólag. Kohner azért ellenezte a munkát, mert szerinte a film veszélyes, hiszen jó színben tünteti fel az erőszakot és az önbíráskodást, ám Branson nem értett egyet vele, ugyanis szerinte pont, hogy arról szól a film, hogy az igazságszolgáltatás értelmetlenségét és öngerjesztő folyamatát mutatja be és kritizálja.

A színész azért hezitált, mert idegennek érezte a szürke, szerény, átlagos könyvelő karaktert, akinek szerepében szerinte sokkal hitelesebb lett volna például Dustin Hoffman, mint ő.

A Bronson nevet a Paramount stúdió egyik bejárata után választotta: Bronson 1951-ben kapta az első filmszerepét, méghozzá a You’re in The Navy Now című alkotásban, amelyben jó hasznát vette a harctéri tapasztalatainak.

Az ezt kövező pár években filmekben és tévésorozatokban is játszott, s bár évi 10-15 különböző produkcióban kapott szerepet, mégis azok annyira aprók voltak, hogy általában még a stáblistára sem írták fel a nevét.

Amikor azonban megjelent a neve, akkor sokáig a születési neve, a Charles Buchinsky (néha Buchinski) jelent meg a stáblistán, így például a magyar származású André de Tóth által rendezett Viaszbabák háza esetében is.

A színész végül 1954-ben változtatta meg a nevét, amire az egyre nyomasztóbb és félelemmel teli politikai légkör kényszerítette rá, ugyanis akkoriban élte aranykorát a McCarthy-féle feketelistázás, aminek célja az volt, hogy kitiltsák Hollywoodnak még a közeléből is azokat, akiket kommunistának tartottak, vagy csak gyanús volt, hogy támogatják az eszmét.

Bronson ügynöke attól félt, hogy a színész szláv hangzású neve bajt fog hozni a fejére, és derékba töri a karrierjét, ezért azt tanácsolta, hogy változtassa meg a nevét valami sokkal amerikaibb hangzásúra.

A színész végül a Paramount stúdió Melrose Avenue és a Bronson Street sarkán található Bronson kapu után találta ki magának az új vezetéknevét.

Amerikán kívül jóval korábban lett sztár, mint a tengerentúlon: Bronson nagyon későn vált igazi sztárrá, ráadásul Amerikán kívül sokkal előbb felfigyelt rá a világ. A színész már közel járt a 40-hez, amikor megkapta A hét mesterlövész egyik főszerepét, ám míg az 1960-ban bemutatott western mára a műfaj egyik alapdarabja, addig a premierjekor nem aratott nagy sikert Amerikában.

Nem úgy, ahogy a világ több más országában, így például a franciáknál, olaszoknál, de Nagy-Britanniában, a volt NSZK-ban, Japánban és a Szovjetunióban is, ahol ez a film lett a valaha bemutatott legsikeresebb amerikai alkotás, aminek hála Bronson valódi sztár lett, igaz a szülőhazájától távol.

Csakúgy, mint egyik híres karaktere, ő is klausztrofóbiától szenvedett: A nagy szökés Bronson játszotta a lengyel Danny Velinskit, az alagútkirályt, akiről később kiderült, hogy komoly klausztrofóbiában szenved. A színész szintén rettegett a szűk helyektől, ami leginkább a fiatalkori emlékei és a bányák járataiban töltött évek miatt alakult ki nála.

(Forrás: hu.ign.com)