Ezek a színészek nagyszerű munkát végeztek a negatív figurák életre keltésében.John Doe – Kevin Spacey (Hetedik, 1995): Ha nem lenne az utolsó jelenet, akkor a Hetedik talán nem is szerepelne a listán, de az, ahogy Kevin Spacey Brad Pitt előtt térdel olyan aljasságot sugall, ami felejthetetlenné teszi a jelenetet.

Ez valószínűleg azért működött ennyire jól, mert Spacey már-már profinak számított a gonosz karakterek alakításában, hiszen a Hetedikkel azonos évben egy másik negatív figurát is eljátszott, ugyanis a Közönséges bűnözőkben ő alakította Keyser Soze karakterét.

A Hetedik után a színészt gyakran felkérték az eszes gonoszok eljátszására, így például a Förtelmes főnökök és a Kártyavárban is. A Hetedik esetében Spacey a saját ötleteit is belevitte John Doe karakterébe. Például ő találta ki, hogy a figura legyen kopasz, majd egyúttal leborotváltatta a haját.

Joker – Heath Ledger (A sötét lovag, 2008): Talán ez az a példa, amit az is jól ismer, aki valójában soha nem látta A sötét lovag című filmet, hiszen rengetegszer esett már szó arról, hogy Heath Ledger milyen mélyen beleélte magát Joker szerepébe, sőt, sokan úgy gondolják, hogy ez az azonosulás vezetett a tragikus halálához.

A színész posztumusz Oscar-díjat kapott, amiben jelentős szerepet játszott ez az alakítása. A sötét lovag volt az első olyan film, amiben Joker nem úgy jelent meg, mint egy meseszereplő, hanem hiteles, élő emberként. Ezt a vonalat vitte tovább tavaly a Joker, amiben Joaquin Phoenix bújt a karakter bőrébe, méghozzá olyan jól, hogy azt Oscarral jutalmazták.

Xenomorph (Alien-filmek 1979-2017): Kinézet alapján joggal nevezhetjük a filmtörténelem legundorítóbb férgének az Alien filmek Xenomorph nevű szörnyét, aminek hosszúkás, sima, sikamlós fejét és rettenetesen cápafogszerű állkapcsát soha nem felejti el az, aki legalább egyszer látta.

A Xenomorph az 1979-ben bemutatott Nyolcadik utas: A halálban bukkant fel legelőször, akkor még egyedül, de a későbbi részekben már többed magával riogatta a szereplőket és a nézőket. A faj megtervezője egy svájci képzőművész, H. R. Giger volt, akinek egyik albuma véletlenül került a film rendezője, Ridley Scott kezébe. Ebben szerepelt egy hasonló szörny, aminek láttán a rendező úgy döntött, hogy ennél ijesztőbb lényt el sem tudna képzelni a filmjébe.

Norman Bates – Anthony Perkins (Psycho, 1960): A rettegés nagymestere volt Alferd Hitchcock, akinek leghíresebb filmje remek példa arra, hogy alacsony költségvetésből, tévés stábbal is lehet nagyszerűt alkotni.

A Psycho legrémisztőbb, és egyben legismertebb jelenetét, egy fürdőszobában forgatták le. Ebben egy zuhanyzó nő, egy árnyalak, és egy kést markoló férfikéz elég volt ahhoz, hogy a nézők rettegni kezdjenek.

Az ikonikus jelenet mögött komoly munka áll, hiszen amellett, hogy hét napig forgatták, még a rendező alaposan át is gondolta az összes képkockát. Nem lenne azonban igazságos azt állítani, hogy csak Hitchcock érdeme a Psycho.

Abban, hogy a film ennyire jó lett, nagy szerepet játszott Norman Bates zseniális alakítása. A színész arra az alapfélelemre építette fel a sorozatgyilkos karakterét, hogy a szállodákban megszálló vendégek biztos, hogy elgondolkodtak már azon, hogy biztos biztonságban vannak-e, be tud-e menni valaki?

Bates karaktere nem attól volt rémisztő, hogy szuperfegyverekkel vagy szuperképességekkel rendelkezett, hanem attól, hogy több mentális betegségben szenvedett, ami valódi szörnyeteggé változtatta.

Pennywise – Bill Skarsgård (Az, 2017): A Stephen King-adaptációk esetében gyakori vita tárgya, hogy melyik a legjobb, de általában A ragyogás és az Az kerül ki győztesen az ilyen jellegű vitákból, ez pedig nagyban a filmben szereplő színészek érdeme.

Az Az esetében Stellan Skarsgård fia, Bill Skarsgárd annyira rémisztően alakította a vérszomjas, gyerekevő bohócot, hogy attól valószínűleg sokaknak volt rémálma. A színész Pennywise szerepéig nem tudott olyan hírnevet szerezni, mint az apja, de ezzel az alakításával sikerült nevet szereznie magának a filmiparban.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)