Rendezők, akik forgatás közben, vagy után árulták el, hogy mennyire nincsenek megelégedve a saját filmjükkel.David Lynch – Dűne (Dune, 1984): Ha szóba kerül az 1984-es Dűne, akkor David Lynch gyorsan témát vált, hiszen a mai napig megveti a saját maga által elkövetett adaptációt. Ennek az oka évtizedek óta nyílt titok, ugyanis az Universal nemcsak a végső vágás jogát vette el a rendezőtől, hanem annak elképzeléseit is félredobta, Lynch pedig azt a kevés ötletét sem tudta megvalósítani, ami még megmaradt neki.

A Dűne némely vágása esetében megpróbálta leszedetni a nevét, egyes verziók esetébe pedig sikerült is ezt elérnie. Lynch egyébként nem haragszik senkire, csak saját magára, amiért elvállalta egy olyan műfajú film rendezését, ami tőle idegen, ráadásul úgy, hogy a könyvet sem olvasta.

Néhány hete, annak apropóján, hogy jelenleg Denis Villeneuve dolgozik a saját Dűne-adaptációján, megkérdezték Lynchet a témáról, amiről annyit mondott, hogy őt kicsit sem érdekli a Dűne, majd felhozta a már említett okokat, valamint őszintén bevallotta, hogy a saját verzióját teljes kudarcként élte meg, a végső vágás sem az övé, ráadásul az ő fejében egy teljesen más film élt.

Stanley Kubrick – Félelem és vágy (Fear and Desire, 1953): Amikor Stanley Kubrick az első filmjét rendezte, akkor még ő sem tudhatta, hogy milyen egyedülálló karriert fog befutni. Ilyen szemszögből nézve az 1953-as rendezését, elmondható, hogy annak címe, a Félelem és vágy, pontosan leírja, hogy mit érezhetett az elsőfilmes rendező, aki egyszerre félte és vágyta a sikert, ami elsőre nem adatott meg neki.

A pletykák szerint az antiháborús dráma annyira nem tetszett Kubricknak, hogy a 60-as években megpróbálta tönkretenni az eredeti negatívokat, és meg akarta venni az összes fellelhető példányt. Az alkotói oldalról is csak kezdő szárnypróbálgatás Félelem és vágy után, 1956-ban megérkezett a rendező első sikerfilmje, a Gyilkosság.

Arthur Hiller – An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn (1997): Az 1997-es vígjáték kimaxolta az Alan Smithee jelenséget, ugyanis egy ugyanilyen nevű kezdő filmesről szól, aki hiába próbál elhatárolódni a készülő, de szörnyűnek ígérkező filmjétől, ugyanis pont a neve miatt nem tudja megtagadni, ezért kétségbeesésben úgy dönt, hogy ellopja az eredeti kópiákat.

A sors iróniája, hogy a valóságban a Burn Hollywood Burn olyan borzalmas lett, hogy a rendezője, Arthur Hiller, végül az Alan Smithee álnéven akarta feltüntetni magát a film plakátján. Hiller döntésében az is közrejátszott, hogy ahogy az alkotásban, úgy a valóságban is elvette a stúdió a filmet, aminek cselekményébe és vágásába alig volt beleszólása a rendezőnek.

A Burn Hollywood Burn azért is emlékezetes, mert ez volt az utolsó Smithee-filmek egyike, ugyanis a rendezők céhe 2000-ben betiltotta a kitalált név jövőbeli használatát.

David O. Russell („Stephen Greene”) – Accidental Love (2015): David O. Russell éveken át rendszeres meghívottja volt a díjszezonnak, de 2015-ben őt is utolérte az álnév mögé bújás, ugyanis csak ezzel a megoldással volt hajlandó bemutatni az Accidental Love című filmet.

A film esetében nemcsak a bugyuta történettel volt baj, hanem azzal is, hogy a forgatást 2008-ban, hét évvel a premier előtt kezdték, de azt többször is fel kellett függeszteni az anyagi gondok miatt. Bár Russell 2010-ben otthagyta a munkát, később mégis úgy tűnt, hogy valamit össze lehet rakni a leforgatott anyaghoz, amihez a rendező nem adta a nevét, ezért megkérte a rendezők céhét, hogy vegyék le a nevét az Accidental Love-ról.

David Fincher – A végső megoldás: halál (Alien 3, 1992): David Fincher 2009-ben így nyilatkozott a The Guardian újságírójának nagyjátékfilmes bemutatkozásáról:

„Két évet dolgoztam rajta, ami közben háromszor elküldtek, és minden kis dologért harcolnom kellett. A mai napig nincs, aki nálam jobban utálná ezt a filmet.”

(Forrás: hu.ign.com)