A mozi történelmének néhány klasszikusa a bizonyíték arra, hogy a szűk térben is szárnyalhat a fantázia.Das BootA hazai mozikban múlt héten bemutatott Húzós éjszaka az El Royale-ban bátor próbálkozásnak tűnhet napjainkban, hiszen sokan elsősorban a számítógépes trükkök és különleges forgatási helyszínek miatt mennek moziba, ám ez a film azok közé tartozik, amelyet egyetlen helyen vettek fel.

A filmesek néha a költségvetés miatt kényszerülnek rá arra, hogy szűkös térben forgassanak, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lehet nagyot alkotni, ugyanis a mozi történelmében már több film is bizonyította, hogy milyen különleges légköre lehet a szűkös térnek, amiben szabadon szárnyalhat a fantázia.

A tengeralattjáró (Das Boot, 1981): Wolfgang Petersen klausztrofób, a második világháború tengeralattjárós küzdelmeire fókuszáló filmjében a veterán Heinrich parancsnok egy jórészt újoncokból álló legénységgel bevetésre indul a ravasz angol flotta ellen.

A néző számára eleinte furcsa lehet, hogy a kapitány miért nézi tétlenül, hogy az emberei leisszák magukat a bevetés előtti éjszaka, de később kiderül, hogy szükségük volt a tivornyára, hiszen a csönd, amit bármikor robbanás törhet meg és a nyomás alatt nyögő hajótest mind kikezdi a legénység idegrendszerét.

Az öldöklő angyal (El ángel exterminador, 1962): Luis Bunuel szürreális klasszikusában néhány spanyol arisztokrata valami miatt nem tudja elhagyni az előző esti buli helyszínét. Az előkelőségek álarca hamarosan lehullik, amikor az abszurd alaphelyzet olyan teljesen logikus következményeivel szembesülnek, mint az éhezés és a szomjúság.

A film nagy erőssége, hogy miközben egy láthatatlan erő úgy alakítja az eseményeket, hogy a szereplőknek sehogy sem sikerül elhagyniuk a szobát, még szórakoztató marad.

Tizenkét dühös ember (12 Angry Men, 1957): Az esküdtek egy formálisnak látszó ítélethozásra gyűlnek össze. Az ügy egyszerűnek tűnik, ráadásul meleg van, emiatt mindenki gyorsan szabadulna, ám a Henry Fonda által játszott szereplő szerint az ügyet az alaposan ki kell vizsgálni.

A Tizenkét dühös ember megmutatja, hogy hogyan kellene működnie az esküdtszékeknek, valamint azt, hogy ennek megvalósulása mennyire valószínűtlen, vagyis az amerikai igazságszolgáltatási rendszert kritizálja.

Azonosság (Identity, 2003): Az éjszaka közepén kitört vihar egy motelba tereli be az egymásnak teljesen idegen embereket, akik hamarosan rájönnek, hogy gyilkos garázdálkodik közöttük, és reggelre mind halottak lesznek, ha nem fejtik meg azt a rejtélyt, ami összeköti őket. A film vége alaposan meglepi a közönséget.

Aljas nyolcas (The Hateful Eight, 2015): Quentin Tarantino filmjének helyszínét nyomasztóbbá teszi a tomboló vihar, ami miatt egy rakás gazfickó egy fogadóban kénytelen meghúzni magát, miközben feltárják egymás indítékait és rájönnek, hogy a háttérben valami nagyszabásúbb dolog zajlik.

A főszereplőknek a Polgárháborút követő morális zűrzavarban kellene rendet tenniük, érvényesíteniük kell a jogrendet, elültetni a civilizáció magvait, tehát rájuk vár az a feladat, hogy felépítsék Amerika szellemi talpazatát.

(Forrás: hu.ign.com)