Különös jelenségekről szóló beszámolókat vizsgáltak meg a történészek.alienEgyáltalán nem számít modern témának az, hogy van-e élet a Földön kívül, ugyanis az emberek már az időszámításunk kezdetén is arról számoltak be, hogy valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségnek voltak a szemtanúi.

A történészek az ilyen múltbéli jelentéseket is komolyan veszik, az alábbi eseteket pedig alaposan meg is vizsgálták.

Szekerek a felhőkben (Kr. u. 70): Ez lehet az egyik legjobban rögzített ősi feljegyzés. Josephus leírása szerint Júdea égboltján „páncélt viselő katonák futottak a felhők között”. Ez a dokumentáció különösen azért érdekes, mert ennek a furcsa jelenségnek több szemtanúja is akadt az ország számos területén.

Állítólak sok esetben a jelenséget nagy zaj és „földrengések” kísérték. A dologról Tacitus, római történész is említést tett az írásaiban. Ő azt jelentette ki, hogy: „Az égen megjelenő látomásban két hadsereg csillogó páncélzatban harcolt egymással.”

Pio Pius testvérének szemlélése (Kr. u 150): I. Pius pápa testvére egyszer azt állította, hogy amikor körülbelül Kr. u. 150-ben az olaszországi Via Campana-ban járt, akkor UFO-t látott, ám ő volt az egyetlen szemtanú, tehát nem lehetünk biztosak abban, hogy igazat beszélt, bár a pápa testvéreként megválogathatta a szavait.

Mindenesetre a feljegyzések szerint a pápa testvére fényes nappal, délután azt látta, hogy a semmiből megjelenik egy tárgy, amit ő „fenevadnak” nevezett és leereszkedett. Ennek a dolognak az alakja és színe fazékra hasonlított, a teteje pedig több színben játszott és „tüzes sugarakat” lőtt ki magából.

Amikor a tárgy elérte a földet, akkor felverte a port. A porfelhő ellenére a testvér látta, hogy a tárgyból fehér ruhát viselő nők lépnek ki.

Angyalhaj incidens (Kr. u 196): Az angyalhaj egy krétaszerű, ezüstös anyag, ami az UFO észlelések után hullik a földre, legalábbis ezt állítják azok a beszámolók, amelyek az ókorból és a XX. századból származnak.

Kr. e. 214-ben az olaszországi Calesben jelentettek ilyesmit. Hasonló dolog történt Kr. e. 98-ban, Rómában is. Az angyalhajjal kapcsolatos legérdekesebb észlelést Kr. u 196-ban írta le Cassius Dio, aki arról számolt be, hogy fényes nappal ezüstre hasonlító finom eső hullt Rómára, pedig az égen egyetlen felhőt sem lehetett látni. Cassius megpróbálta begyűjteni az anyagot, mert tanulmányozni akarta, ám a különös anyag csupán három napig maradt meg, a negyediken eltűnt.

Lángoló pajzs (Kr. u. 776): A frankok és a szászok harcoltak egymással Franciaországban a Sigiburg-i vár ostrománál. A csata hevében a seregek egy csoport „lángoló vöröses pajzsot” láttak az égen, ahol a templom teteje felett lebegett.

A jelenés a szászok felé közelített, ezért azok rémülten elmenekültek. Legalábbis állítólag, mert ez olvasható az Annales Laurissenses-i összefoglalóban, aminek a szerzője egyébként ismeretlen.

Magónia (Kr. u. 815): A mai Lyon területén zajlott le az a megmagyarázhatatlan esemény, amelyet Agobard érsek jegyzett fel a De Grandine et Tonitruis című könyvébe. Az írás szerint „légi tengerészek” és légi hajók érkeztek a földre, állítólag Magónia birodalmából.

A hajóból három férfi és egy nő lépett ki, akik megnyugtatták a döbbent helyieket, hogy ők is emberek, csak sokkal tovább élnek, mint ők, majd négy személyt elvittek pár napra Magóniába, ahol csodás dolgokat láthattak.

A tömeg már kezdett félni, ami abban a korban azzal járt, hogy meg akarták ölni a négy szemtanút, ám Agobard még idejében közbelépett és kimentette őket, Az valószínűleg örökre rejtély maradt, hogy a négy személy mit látott.

(Forrás: noiportal.hu)