Az alkotók a történelemből merítettek ihletet.princessGenerációk nőttek fel Hófehérke, Hamupipőke, Aranyhaj, Jancsi és Juliska meséjén, de valószínűleg kevesen néztek utána annak, hogy van-e bármilyen valóságalapja a regéknek, amelyek nem kizárólag a fantázia szüleményei.

Jancsi és Juliska: Az 1300-as években nagyjából valóra vált a mese. Ebben az időben rengeteg országban súlyos betegségek sújtották az embereket, akik tömegesen haltak meg, ráadásul a kannibalizmus is megnőtt. A szülők meg akarták menteni a gyerekek életét, ezért az erdőkbe, elhagyatott vidékekre küldték őket.

A mese második része, a mézeskalács házikó és a gyerekeket megsütő boszorkány, állítólag egy Kathatina nevű pékről szól, aki az 1600-as években hatalmas népszerűségre tett szert a mézeskalács süteményeivel. Ezt irigyelte meg egy féltékeny vetélytárs, akit azzal vádolta meg a nőt, hogy boszorkány. A városiak elkergették Katharinát, akit néhány dühös szomszéd megkeresett. Amikor megtalálták a péket, akkor hazavitték, és a sütőben elégették.

Hófehérke: Az eredeti Hófehérke Margaret Von Waldeck, egy XVI. századi nemes lánya volt. Margaret a bányászként dolgozó fiútestvéreivel nőtt fel, meglehetősen rossz körülmények között, ezért aggatták rájuk a „törpe” gúnynevet.

A 16 éves Margaret szépsége felkeltette II. Fülöp, spanyol herceg figyelmét. A szimpátia kölcsönös volt. A két fiatal hamarosan az esküvőt kezdte tervezni, ám ez nem tetszett II. Fülöp mostohaanyjának.

A frigyből nem lett semmi, mert a mostoha egy ügynökkel szövetkezett, és megmérgeztette a lányt. Margaret halála miatt nem lehetett felelősségre vonni a mostohaanyát, mert ő az igazi Hófehérke halála előtt távozott az élők sorából.

Hamupipőke: A mesét ihlető történetben nincs varázslat, tündérkeresztanya, ahogy a hintóvá váló tök is csak kitaláció. Az igazi Hamupipőke neve Rhodopis volt. Ez görögül rózsás arcot jelent. A lányt időszámításunk előtt 500-ban rabolták el, és tették rabszolgává Trákiában, ahol a szőke haja, kék szeme, és világos bőrszíne miatt alaposan kitűnt az egyiptomiak közül.

Rhodopis hamarosan a gazdája kedvence lett, akitől nagyon drága cipőt kapott. Az aranycipellő felkeltette II. Ahmose fáraó figyelmét, aki feleségül akarta venni a lányt. Akkoriban a fáraóknak több felesége volt, tehát Rhodopis története nem olyan tündérmese, mint a Hamupipőkében.

Aranyhaj: A III. században, Kis-Ázsiában, egy gazdag kereskedő lánya volt az igazi Aranyhaj, akit annyira szeretett, hogy minden udvarlótól és kérőtől eltiltotta. Állítólag a kereskedő annyira féltette a lányát, hogy mindig bezárta a toronyba, ha nagyobb utazásra ment. Arról nem szól a fáma, hogy miképpen került képbe a hosszú haj.

A lány, valószínűleg a bezártság miatt, felvette a keresztény vallást, és minden toronyban töltött nap olyan hangosan imádkozott, hogy azt tisztán lehetett hallani a faluban. Amikor a lány apja tudomást szerzett erről, akkor nyomban haza rohant, mert a római prokonzul le akarta fejeztetni Aranyhajat.

Az apa megmentette a kivégzéstől a lányt, de az igazi Aranyhaj így is meghalt, mert nem sokkal később halálos villámcsapás érte. Szerencsére a mese nem követi a tragikus véget, hanem igazi tündérmeseként zárul.

(Forrás: bien.hu)