Inkább legyünk boldog szinglik, mint szenvedjünk egy rossz kapcsolatban!
Nagyon rossz hozzáállás, ha azért ugrunk bele egy kapcsolatba, hogy legyen végre valakink, hiszen a biológiai óránk ketyeg, az ismerősök, rokonok nyomást gyakorolnak ránk, és még a társadalom, politika, kultúra is azt várja tőlünk, hogy végre horgonyozzunk le egy másik ember mellett.

Ebből azonban csak az lesz, hogy beleugrunk egy pánikkapcsolatba, ami boldogtalanná tesz minket. Jobban járunk, ha nem engedünk mások nyomásának, mert mondjon bárki, bármit, igenis boldog lehet az, aki szingli!

Szingliként több idő jut mindenre: Ha az ember átlendült a pánikponton, akkor a szinglilét nyomasztó lehet, hisz sok előítélet él a szinglikkel szemben. Ilyen például, hogy rosszul alkalmazkodnak, vagy önzőek. A tudósok szerint azonban ez nem így van.

A kutatások rámutattak, hogy a szingli felnőttekre sokkal jobban lehet számíthatni, mint a párkapcsolatban élőkre, mert nekik több idejük és nagyobb igényük van a szoros szociális kapcsolatok ápolására.

A szinglik ráadásul sokkal több időt tudnak fordítani mindenre, így például nagyobb társasági életet élnek, kevesebb időt fordítanak házimunkára, többet foglalkoznak önmagukkal, az egészségükkel, a személyes fejlődésükkel, és több lehetőségük van arra, hogy megvalósítsák a terveiket.

Mindennek rengeteg előnye van. Ha például a szingli rátalál a párjára, akkor nem fog tőle függeni, tehát minden adva lesz egy stabil, önálló, független, egészséges kapcsolathoz, amiben a szerelem is tovább tart.

Van, hogy egyáltalán nem kell kapcsolat: Bella DePaulo, szociálpszichológus véleménye az, hogy vannak olyanok, akik veleszületetten, személyiségükből fakadóan lélekben szinglik. Igaz, esetükben is előfordul, hogy beleugranak egy pánikkapcsolatba, amiben érzik, hogy nem nekik találták ki azt.

Ha érezzük, hogy lélekben egyedül élnénk, akkor ne foglalkozzunk másokkal, hanem éljük a boldog egyedülállók életét!

Hiába rossz, ha beleugrott, könnyen benne is marad: A pszichológusok szerint szeretjük kerülni a veszteséget, ezért nehezen adjuk fel azokat a dolgokat, amikbe már sok időt, energiát fektettünk, még akkor is, ha már felesleges ragaszkodni hozzájuk.

Ráadásul szeretjük a biztonság mellett letenni a voksunkat. Amikor egy kapcsolat kezdetéről, sorsáról döntünk, akkor sem feledkezhetünk meg erről a hajlamról. Vizsgáljuk meg objektíven a viszonyt, és gondoljuk át, hogy megéri-e harcolni egy rossz kapcsolatért, vagy inkább még várunk, hogy tényleg megtaláljuk a boldogságot.

Rossz kapcsolatban nem, szingliként lehet harmóniában élni: A tudósok szerint, aki fél a magánytól, hajlamos csökkenteni a partnerével szembeni elvárásokat. A túl sok kompromisszum pedig érzelmileg, fizikailag nem kielégítő kapcsolatot eredményez, amiben képtelenség megtalálni a harmóniát.

Ez ahhoz vezethet, hogy hiába él valaki párkapcsolatban, az mégis magányos, depressziós, boldogtalan. Ezzel szemben a szinglik egyedül is képesen megtalálni a harmóniát, és a boldogságot.

Az egyedüllét rengeteg dologra megtanít: Annak, aki párkapcsolatban él, és családja van, csak ritkán adatik meg a magány, míg a szinglik bármikor kihasználhatják annak az előnyeit. Az egyedüllét ugyanis növeli a koncentrációs képességet, a produktivitást, segít az önismeretben, az elmélyülésben, abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a másokkal való viszonyunkat, a saját élethelyzetünket, tehát egyáltalán nem egy hátrányos dolog.

(Forrás: divany.hu)