Félelmetes történetek valós rituálékról.A múltban, de a világ egyes tájain még ma is előfordul, hogy ördögűzést hajtanak végre hétköznapi embereken, mert az illető különösen kezdett viselkedni, de arra is akadt már példa, hogy egy gyilkos azzal védekezett a bíróságon, hogy egy démon irányítása alatt követte a bűncselekményt.

Az alábbi történetek ilyen megtörtént ördögűzésekről szólnak.

David Berkowitz, a Sátán fia: 1976-ban tartotta rettegésben New York lakosait egy sorozatgyilkos, akit először a „44-es kaliberes gyilkos”, majd a „Sátán fia” néven illettek. Az igazi neve David Berkowitz volt.

A sorozatgyilkos gyakran hagyott gúnyos üzeneteket a rendőröknek, akik fáradhatatlanul próbálták elkapni a férfit. Az elfogása előtt Berkowitz hat embert meggyilkolt, kettőt súlyosan megsebesített. A gyilkos azt állította, hogy fiatalabb korában megszállta egy démon, akinek a parancsára most gyilkolni kezdett.

Berkowitz először a szomszédja kutyájával végzett. Idővel kiderült, hogy a gyilkos egy olyan sátánista szektához tartozott, amelynek tagjai rituális gyilkosságokat követtek el. A nyomozás végére kiderült, hogy Berkowitz több, mint hat ember életét vette el.

George Lukins: 1778. május 31-én döntött úgy Sarah Barber, hogy elutazik a somerseti Mendipben lévő Yatton faluba, ahova elhívta Joseph Easterbrook tiszteletest, akinek arról számolt be, hogy ismer egy George Lukins nevű szabót, aki különféle hangokon énekel és sikít, mintha nem is ember lenne.

A különös viselkedése miatt a Szent György Kórházba került a férfi, aki több, mint öt hónapot töltött az intézményben. Az orvosok szerint Lukins gyógyíthatatlan volt. Barber azonban gyanította, hogy a szabót démonok szállták meg. Az ördögűzést Easterbrook vezetésével hét pap végezte el. A rituálé során hét démon hagyta el Lukins testét, aki 1778. június 13-ra meggyógyult.

Az ördögűzés a Fülöp-szigeteken: A National Geographic számolt be arról az esetről, amelyben egy kisfiút olyannyira megrázott, hogy a szentírásból olvasnak fel neki, hogy ezért a helyi ördögűzők úgy döntöttek, hogy megpróbálták kideríteni, hogy a Sátán, valamelyik démon, vagy a hiénák szállták-e meg a gyereket.

Bobby Jindal és a kollégiumi ördögűzés: Mielőtt kormányzónak választották volna, hétköznapi egyetemistaként tengette mindennapjait Bobby Jindal, akivel ebben az időszakban esett meg, hogy megpróbált kiűzni egy démont az egyik barátjából, Susanból. Később „Dobogó Démon: Szellemi hadviselés” címmel írta meg a szertartás közben szerzett tapasztalatait.

Roland Doe meséje: Soha nem hozták nyilvánosságra annak a 14 éves fiúnak a valódi nevét, akinek a katolikus egyház a Roland Dee álnevet adta a róla szóló beszámolóban az 1940-es évek végén.

Doe hátborzongató története akkor vette kezdetét, amikor a nagynénje egy Ouija táblát adott neki, majd a fiú ezen keresztül próbált kapcsolatba lépni a nővel, annak halála után. A papok szerint a gyerek a szellemidézéssel kaput nyitott a mi és a démon világ között, vagyis célponttá tette magát.

A szeánsz után nem sokkal Doe furcsa hangokat kezdett hallani. Gyakran csepegő vízről beszélt, de annak forrását soha nem sikerült megtalálnia. A vallási tárgyak lerepültek a falakról, a házban léptek zaja visszhangzott, a falakon karistolás nyomai jelentek meg.

A helyzet még súlyosabbá vált, amikor a fiú testén véres karmolások jelentek meg, majd torokhangon, ismeretlen nyelven kezdett beszélni, fizikailag lehetetlen pózokba csavarodott a teste. Végül feküdni sem tudott, csak lebegni.

A család ekkor belátta, hogy ideje papot hívni. Miután a kiérkező pap megbizonyosodott afelől, hogy a gyereket gonosz erők szállták meg, nekilátott az ördögűzésnek. A rituálé nagy részét egy kórházban hajtották végre. Az intézmény dolgozói később arról beszéltek, hogy az eset során az épületben erős kénszagot lehetett érezni, a fiú pedig bestiális hangot hallatott.

Az ördögűzést több, mint harmincszor kellett megismételni. A szertartások során Doe többször is megsebesítette a papot, de végül az ördögűzés eredményesen zárult.

(Forrás: noiportal.hu)