Népi legendák, amelyek fejnélküli lényekről szólnak.DullahanAz Álmosvölgy legendája az első, ami az eszünkbe jut, ha fejnélküli szellemre kellene példát mondanunk. Nem a lovas azonban az egyetlen, aki fej nélkül rohangál, ugyanis több nép is kitalált magának egy-két ilyen szellemet, tündért, más lényt.

Ewaipanoma, Blemmyes, Akephaloi: Különböző kultúrákban létezik a lény, akinek más és más neveket találtak ki. Afrikában és Indiában Blemmyae-nek, míg az ókori görögök Blemmyes-nek vagy Akephaloi-nak hívták.

A legendák abban egyetértenek, hogy ezek a teremtmények olyan emberek, akiknek nincs fejük, az arcuk pedig a mellkasukon látható. A leírásban maximum annyi az eltérés, hogy az Epiphagik szeme szigorúan a vállakon van, a szájuk pedig a mellkason. Állítólag, amikor Sir Walter Raleigh felfedezte Guianát, akkor az ott élő dél-amerikai törzsek azt mesélték neki, hogy találkoztak ilyen lényekkel.

Nukekubi: A japánok bizarr fantáziáját nem kell bemutatnunk, ezért nem meglepő, hogy ennek a népnek is van egy fejetlen lénye. A nukekubi egy vámpírra hasonlító teremtmény, akit nappal nem lehet megkülönböztetni az igazi emberektől.

Éjjel már könnyű a dolog, mert a legenda szerint a lény leveszi a fejét és elrepül, hogy áldozatot keressen, akinek kiszívja a vérét. A megtámadott személy nem tud segítséget hívni, mert a nukekubi megbénítja.

Ha az áldozat le akarja győzni a szellemet, akkor meg kell találnia az élettelen testét, amit el kell pusztítani, ugyanis akkor a fej is eltűnik. Nappal úgy lehet azonosítani, hogy két-három ránc található nukekubi nyakán.

Dullahan: Az írek gonosz tündére egy fekete paripán lovagol, a levágott fejét pedig a hóna alatt tartja. A fej ép, a szemei vörösen izzanak és vigyorog. A dullahan történetnek több verziója ismert. Vannak területek, ahol a lovas nem lovagol, hanem egy fekete hintó bakján ül, a fej pedig egy koponya, amibe égő gyertyát helyeztek.

A hintó küllői emberi csontból készültek, a kocsi belsejét pedig férgek által megrágott halotti leplek fedik be. A gyeplő emberi gerincoszlopból készült.

Ecetes Tom, a boszorkány familiáris: Matthew Hopkins a XVII. század híres boszorkányvadásza volt. Ő állított azt, hogy olyan familiárisokkal (a boszorkány segítőtársa, aki lehet állat vagy tárgy) találkozott, akik különös nevet viseltek, így például „Griezel Greedigutt”, „Pecke Crowne”, és „Krém és Cukor”.

Hopkins azt állította, hogy a legtöbb familiáris hétköznapi állatra hasonlított, de volt egy Manningtree-ben élő, féllábú, öreg boszorkány, Elizabeth Clarke, aki azt állította, hogy az ő segítőtársát Ecetes Tomnak nevezik, és a saját vérével táplálja.

A boszorkányvadász arról beszélt, hogy Ecetes Tom általában úgy néz ki, mint egy agát, de képes egy fejetlen, 4 éves gyerekké változni, ha megtámadják.

Fejnélküli öszvér: A brazil legendák között szerepel a legenda, aminek a főszereplője egy olyan női szellem (mula sem cabeça), aki képes fejnélküli öszvérré változni, a nyaka pedig lángol. A történet szerint élt egyszer egy farmer, akinek a gyönyörű feleségét azért átkozta el Isten, mert a nő a pappal paráználkodott a templomban. A népmese gyakran eltérő bűnnel vádolja meg a feleséget.

(Forrás: noiportal.hu)