Legyünk óvatosak a bőséget hozó varázslattal, nehogy a tűzoltóknak adjunk munkát vele!
A tűz nem játék, hanem egy olyan veszélyes dolog, amit tisztelni kell, és csak óvatosan szabad bánni vele, ezért a következő varázslatot csak nagyon óvatosan végezzük el, nehogy a tűzoltók jöjjenek vendégségbe!

A tűz-hamu varázslat eredete onnan származik, hogy az őseink abban hittek, hogy minden létezőben felfedezhető az életerő, és az istenek, istennők valamint a szellemlények a fákban élnek, ezért némelyik fajtát szentként tisztelték, és különleges tüzet raktak, ha ki kellett vágniuk valamelyiket.

A Yule-fahasáb hagyománya az észak-európai pogány időbeli Skandináviából származik. Mint tudjuk, a kereszténység előtt, a természetvallásokban hittek az emberek évezredekig. A téli napforduló ebben az időben a rituális év szerves része volt a történelem előtti Britanniában és Írországban. A Dániából érkező megszállók pedig ezekre a hagyományokra építették sajátjaikat.

A Yule-fahasáb eredetileg tölgyfa volt, aminek különleges hatalmat tulajdonítottak, de a szertartásra más fajta fa is megfelel.

A varázslat kellékei:

– nyílt kandalló, vagy szabadtéri tűzrakás,
– bármilyen fadarab, kérgével együtt,
– hegyes kés,
– 6 szárított magyallevél,
– zöld gyertya.

A varázslat menete:

Az első dolgunk az, hogy rakjunk egy jó nagy tüzet a kandallóba vagy szabad téren. Ezután a késünkkel karcoljuk a Yule-hasáb oldalára a BŐSÉG szót, majd tegyük a tűzre a fahasábot, és morzsoljunk rá szárított magyalleveleket. Amikor a hasáb hamuvá porladt, akkor vegyük ki a tűzből.

Most vegyünk elő egy zöld gyertyát, és karcoljuk az oldalába a nevünket, majd mondjuk el a következő szavakat:

„A nevemet viseled,
Áldott légy.”

Most öntsük a hamu felét a körbe, a gyertya köré, és közben ezt mondjuk:

„Jöjjön bár vihar,
Senki ne mozdítson!”

Utolsó lépésként őrizzünk meg egy csipetnyi hamut azért, hogy rátehessük majd a következő Yule-tűzre. A maradék hamut szórjuk a küszöbre azért, hogy a bőség megtalálja az utat hozzánk jövőre.

(Forrás: noiportal.hu)