1764-től kezdve terrorizálta a dél-franciaországi tartományt a hatalmas lény, ami elsősorban nőket és gyerekeket mészárolt le.
A francia katonaságot is bevetették, amikor 1764 júniusában felbukkant a félelmetes szörnyeteg, amit először egy állatokat legeltető pásztorlány látott meg az erdőszéli mezőn, a dél-franciaországi Gevaudan tartományban.

Ám nemcsak a lány látta a teremtményt, hanem az is észrevette a lányt, akit üldözőbe vett. A parasztlánynak szerencsére sikerült megmenekülnie. Amikor visszaért a faluba, akkor elmesélte, hogy találkozott egy tehén nagyságú, farkasra emlékeztető, a hátán csíkos, vörhenyes bundájú, oroszlán farkú, agár fejű lénnyel, aminek hosszú koponyájában tűhegyes fogak sorakoztak, a szeme pedig parázsként izzott.

A rémült lány története után, hamarosan megtalálták az első áldozatok maradványait, ám a falu népe csak akkor hitt igazán a szemtanúnak, amikor ők maguk is látták, ahogy a lény megtámad és magával vonszol az erdőbe egy fiatal lányt.

Az a néhány gyerek, aki élve megúszta, hogy látta a szörnyet, elmesélte, hogy a fenevad szökellve járt, mint a hegyi kecskék. Egy öregember, akinek a tyúkólát dúlta fel a lény, elmondta, hogy a szörnyeteg két lábon járt és a nevetése nagyon hasonlított az emberi nevetésre.

A tartományi püspök úgy gondolta, hogy a fenevadat Isten küldte büntetéseként. A lakosságot azonban nem érdekelte Isten, ők inkább a királytól kértek segítséget. XV. Lajos nagyszámú katonaságot küldött, hogy öljék meg a szörnyet. Francia katonák százai és feldühödött parasztok ezrei rohanták le az erdőt, hogy véget vessenek a fenevad mészárlásának.

Először mindenki azt hitte, hogy csak egy óriás farkast kell levadászniuk, ezét több száz ártatlan farkast öltek meg a katonák, és a helyiek. Napokkal később azonban rájöttek, hogy valójában teljesen mással van dolguk. Sokan már úgy vélték, hogy egy sárkány terrorizálja a települést.

A katonáknak a nyomok alapján sikerült becserkésznie a rémet, és már majdnem el is fogták, amikor a szörny rátámadt az üldözőire. A harc közben az egyik katonának sikerült megsebesítenie a lényt, ami az erdőbe menekült. A katonák és a falusiak ezt követően befejezettnek nyilvánították a hajtóvadászatot, mert azt hitték, hogy halálos sebet kapott a szörny, ezért megünnepelték a győzelmüket. Esti mulatság, tánc, dobpergés és borivászat kezdődött.

A szörnyet azonban csak pár hónapig hihették halottnak. Az egyik éjjel ugyanis visszatért, és megölt három nőt. A következő három esztendőben Franciaország minden keleti tartományában lecsapott a fenevad.

1767 közepére legalább 68 gyermeket,15 asszonyt és 6 férfit ölt meg a szörnyeteg. A katonák és a helyiek újra üldözőbe vették a fenevadat, de az mindig meglógott előlük. A nemesség már annyira ideges volt, hogy ők is fegyvert ragadtak, bevetették magukat az erdőbe és csaknem minden vadat elpusztítottak, ami az útjukba került.

Ezzel azonban nem érték el a célt, hiszen a gyilkosságok tovább folytatódtak. A király elrendelte, hogy vigyék a palotába az ország egyik legjobb farkas vadászát, és kérjék meg, hogy ölje meg a szörnyeteget. Jean Chastel lett a kiválasztott, aki bevetette magát az erdőbe és addig üldözte a teremtményt, míg az egyik nap sikerült egy ezüstgolyóval leterítenie. A kimúlt fenevad egyetlen ismert állatfajra sem hasonlított.

Az azonosítatlan lényt megpróbálták preparálni, ám bomlásnak indult. A szörny trófeájáért beígért jutalomért még elvitték fenevadat a Versailles-i palotába, hogy a király is lássa a tetemet. Ezt követően eltemették a hím rémet, aminek állítólag volt egy nőstény párja, de később azt is megölték.

(Forrás: legendavadasz.hu)