Kedves teremtmények, akik kerülik az embereket, vagy ellenkezőleg, minden vágyuk a bosszantás?
Tündérekről mind hallottunk már kisgyerekként is, hiszen a mesék visszatérő szereplői, ám mégsem ismerjük igazán ezeket a természettel összhangban, zárt világban élő teremtményeket.

A tündérek az egyik történet szerint még kedves, segítőkész lények, míg a következőben már igazi pokolfajzatok, akik mindent megtesznek, hogy bosszantsák az embereket, a harmadik legendában viszont egy olyan külön faj, amely elszigetelten él, és nem foglalkozik az emberekkel.

Habár a legendák sokféle tündért lefestenek, azt a kutatók megállapították, hogy ezek a lények nem gonoszak, nem jók, hanem csupán különböznek tőlünk, és békén fognak hagyni minket, ha mi sem zargatjuk őket. A néphit szerint a tündérek elzárkózva a saját, szép, elvont világukban élnek, harmóniában önmagukkal és a természettel.

A tündérek kutatói azt is állítják, hogy ezeknek a teremtményeknek nyitott a gondolkodásuk, és asztrálisak, ami azt jelenti, hogy addig maradnak láthatatlanok, amíg nem döntenek úgy, hogy egy rövid időre megjelennek a fizikai síkon, amin emberi alakot öltenek.

A tudósok szerint hiba lenne azt hinni, hogy a tündérek egyformák, hiszen ebben a fajban is léteznek alfajok, amikben az a közös, hogy mind képes fizikai, asztrális, és mentális síkon is megjelenni, valamint sokkal okosabbak az embereknél, és ezért rengeteg képességük van, ami bennünk nincs meg.

A tündérek létezéséről rengeteg írásos ereklye maradt meg, amelyek arról mesélnek, hogy az emberek találkoztak egy-egy ilyen lénnyel. A mesés elemekkel fűszerezett legendák egy részében a tündérek csodálatos, kecses, emberfelettiek, az énekük pedig elragadó, a többi történet viszont félelmetesnek írja le a tündéreket.

Az egyik história például arról szól, hogy a tündérek elrabolják az ember csecsemőket, és a helyükre a saját csecsemőjüket teszik. A múltban a boszorkányokról is azt hitték, hogy ők nem emberek, hanem tündérgyerekek, és ezért égették meg őket.

A történetből kiderül, hogy a tündérek azért vitték el az ember csecsemőket, hogy a tündérvilágban azok dolgozzanak a fémekkel, hiszen ezek a teremtmények nem tudnak azokhoz érni. Ezen kívül a fiúkból még harcosokat is neveltek.

Mivel a tündérek imádnak bűbájt használni, ezért nem véletlen, hogy csak keveset tudunk róluk, hiszen a tündérvilág alapszabálya, hogy semmi sem az, aminek látszik, és minden csak illúzió, amivel befolyásolják az emberi tudatot.

A tündérek fajának a felépítésében találkozhatunk főtündérekkel, akik uralkodnak a többiek felett. Északnyugat-Európában és a világ más területein abban hisznek, hogy a főtündérek a hegyekben vagy mesterségesen létrehozott dombokon élnek, és szeretnek olvasni.

A főtündéreket a köztündérek követik. Ők úgy viszonyulnak a főtündérekhez, mint a közember az uralkodó osztályhoz, és gyakran kerülnek kapcsolatba az emberekkel. Ezeket a tündéreket nevezzük mi dzsinnek, manónak, vagy törpének. A néphit szerint a köztündérek cserélik ki a gyerekeket, és ők a hibásak, ha valaki mocsárba téved.

A köztündérek után, a házi tündérek alfaja következik. Ők az emberek házában élnek, vagy napközben a közeli erdőben alszanak. Sokszor osztoznak a háziak anyagi javaiban. A házi tündérek a szállásért és teljes ellátásért cserébe, gyakran kisegítik a családot, amit poltergeist jelenségnek érzékelhetnek.

Mint minden tündér, így a házi tündérek sem viselik el a becstelenséget, a lustaságot. Ha olyan emberrel találkoznak, aki lusta, vagy becstelen, akkor azt kegyetlenül megbüntetik, és pokollá teszik az életét. A házi tündérek kedvenc büntetése az, hogy éjszaka a mennyezeten dübörögnek, feldúlják a házat, vagy csipkedik azt, aki aludni szeretne.

Ám jutalmazni is tudnak a házi tündérek! Aki kivívja a házi tündérek tiszteletét, annak segítenek a házi munkában, és sok egyéb jótettel kedveskednek.

Egy másik alfaj képviselői a magányos tündérek, akik hasonlítanak a házi tündérekre, ám ők a vadonban élnek. A történetek szerint nagyon barátságtalanok az emberekkel, és rengeteg nehézséget okoznak annak a vándornak, aki összetalálkozik velük.

A tündérek tehát nem olyan elérhetetlen lények, hanem nagyon sokban hasonlítanak az emberekhez, hiszen közöttünk is van, aki segít, míg más inkább elkerüli a társaságot, és undok azzal, aki megzavarja a magányában.

Ha mindennek az ellenére szeretnénk egy tündérrel találkozni, akkor figyelembe kell vennünk a helyet, napszakot, évszakot, vannak-e a közelben tündéreket vonzó fák és növények! Ám jobb, ha nem zargatjuk ezeket a teremtményeket, mert meg fognak mutatkoznak előttünk, ha ők úgy szeretnék!

(Forrás: John Michael Greer: Mágikus lények kalauza)