Keserű, szomorú lelkek a megkeresztelés nélkül meghalt, megölt, vagy elvetélt gyermekszellemek, akik a sírjuknál, vagy a szüleik házánál búslakodnak.
Ijesztő dolog, amikor megtudjuk, hogy az élet nem úgy működik, hogy megszületünk, megöregszünk, és meghalunk, mert a halál bármikor eljöhet értünk. Lehetünk nyolcvan, nyolc évesek, vagy akár nyolc hónaposak, hetesek, naposak, órásak, de akár percesek is. A kaszás, ki tudja milyen rendszer szerint, bármikor véget vethet az életünknek.

Éppen ezért, ha nézünk egy horrorfilmet, vagy olvasunk egy ilyen könyvet, akkor biztos, hogy a gyerekszellemek lesznek azok, amelyek a legjobban megijesztenek, mert felfoghatatlan, hogy miért hal meg valaki az előtt, hogy élt volna?

Ám nem feltétlenül természetes halál miatt veszíthetünk el egy gyereket. Sajnos rengeteg hír szól arról, hogy egy nő szülés után kidobta, megölte a babáját, vagy megszakította a terhességét. Ezeknek a tetteknek is az az eredménye, hogy a gyermek nem lép át a mennyország kapuján, hanem itt reked, és szomorú szellemként bolyong addig, amíg nem jön el a végítélet napja.

Az ártatlan babák meggyilkolása nem csak a XXI. században bűncselekmény, hanem már évszázadokkal korábban is olyan mélyen elítélendő dolog volt, amiért a szülő megbűnhődött halála után. Belőlük lettek például a Fehér ruhás nők, akik sohasem nyugodhatnak.

Ám az európai hiedelmek szerint már életükben elkezdődik a szenvedésük azért, amit tettek, mert a megölt gyermekek szellemei visszatérnek a szülői házhoz, ahol a keserves sírásukat lehet hallani.

Egy másik mendemonda szerint a magzatát elvetető nő sem úszhatja meg büntetés nélkül a tettét, mert addig vezekel dideregve, és bolyong a tábortűznél melegedő favágók és pásztorok között, amíg meg nem találja az elhajtott gyermekét, mert csak vele együtt térhet át a túlvilágra.

A tragikus körülmények között meghalt gyermekeknél csak azoknak jut rosszabb túlvilági élet, akiket nem kereszteltek meg. A múltban az ő testüket rongyba tekerték, faládába, cserépedénybe tették, és a sírkertek félreeső kerítése mellé, a temetőárokba, vagy egy terebélyes fa alá hantolták.

A keresztelés nélkül meghalt csecsemőket a túlvilágon Keresztelő Szent János kereszteli meg, ezért a holtestek mellé egy pénzérmét, vagy szenteltvizet tettek, hogy legyen mivel elvégezni a szertartást.

Olykor a valóságban is elvégezték a keresztelést. Ez úgy nézett ki, hogy a meghalt gyermek szellemét maguk mellé képzelték, majd szenteltvízbe áztatott ruhadarabot, zsebkendőt, keresztelőinget dobtak elé.

A kereszteletlenül maradt gyermekek szellemei a sírjuknál, vagy nagyon ritkán, a szülői háznál, láthatatlan lényként, vagy bolyongó lidércfény alakjában jelennek meg, és a tragikus halált halt társaikhoz hasonlóan, keservesen sírnak.

Romániában a kereszteletlen lelkeket Varcolac, Szerbiában és Boszniában pedig Drekavac elnevezéssel emlegetik. Ők úgy tartják, hogy ezek a halottak nem léphetnek be a mennyországba, hanem démonként, farkasemberként vagy vámpírként térnek vissza, és betegséget, halált hoznak az élőkre.

A Brit-szigeteken „spunky”-nak hívják a meg nem keresztelt gyermekek szellemeit. Ők állandóan búslakodva bolyonganak a szárazföldön és a tengereken. Az ott élő legenda elmondása szerint, ezek a szánalomra méltó lelkek, addig maradnak itt, amíg nem találkoznak olyan emberrel, aki nevet ad nekik.

Skóciában úgy hiszik, hogy a meghalt gyermekek időnként összegyűlnek, hogy egymást vigasztalják és biztassák. Nyugat-Angliában az emberek szerint fehér lepkévé változnak a halott gyerekek, mert úgy sokkal könnyebben tudnak mozogni az emberek között. Mindenszentekkor pedig az emberek összegyűlnek egy-egy templomban, hogy a meghalt gyerekek árnyaival beszélgessenek.

Gyermekszellemmel csak nagyon ritkán találkozhatunk, mert nem szeretnek az élőkkel vegyülni. Ez azonban nem érvényes az erőszakos, vagy váratlanul távozó elhunyt gyerekek bosszúszomjas, erőszakos kísérteteire. Ők elkeseredettségükben, pokollá változtatják a szüleik és rokonaik életét.

A gyermekszellemek, tehát szomorú lelkek, akik szerettek volna élni, de valamiért meg kellett halniuk, és ezért képtelenek nyugodtan pihenni.

(Forrás: Női Portál)