Unatkozni nem jó dolog. Haszontalan, felesleges. Manapság, a technikai forradalom korában pedig szinte lehetetlenség is! Ahhoz viszont már kell egy kis erőfeszítés, hogy felfedezzük, milyen tevékenységeket űzhetünk akkor, amikor túl sok időnk van.
Samuel Johnson, egy amerikai lakberendezési műsor készítője szerint az élet lényege az, hogy a legapróbb dolgokat is élvezzünk, így elkerülhetjük a depressziót, szomorúságot és az unalmat. Azt az unalmat, mely a boldogtalan élet első lépcsőfoka, bármily különösen hangzik is.
Mikor szokás unatkozni? Például forgalmi dugóban, mosogatás közben, a metróra, villamosra várva… vagy épp az orvosnál, a bankban.
Mindenre van megoldás, így az unalmas percek elűzésére is. Ha kicsit megváltoztatjuk a szemléletünket, máris tettünk valamit az unalom ellen. Ha a buszra vár, képzelje el, hogy épp a napnak az a szakasza következik, amikor jól megérdemelt meditációját végzi… ez lehet a buszváró meditáció. Ha rettentően unalmas sorban állni a pénztárnál? Akkor legyen az a sorbanállási meditációnk! Elsőre talán kicsit viccesen hangzik a dolog, de sokadjára agyunk befogadja a gondolatot, magáévá teszi, beépíti tudatalattinkba. Mindjárt sokkal spirituálisabbnak érezzük az addig unalmas, fárasztó tevékenységeket.

Fontos az is, hogy legyen elég kitartásunk. Ha bármibe belefogunk, de hamar feladjuk az egészet, akkor semmi értelme új dolgokat megismernünk. Diane Arbus, 20. századi amerikai fotóművész, aki leginkább a nem túl szokványos, monokróm képeiről volt híres, azt vallotta, amit a kínaiak: szerintük ugyanis az unalom tulajdonképpen lenyűgöző dolog.
Ha épp csinálunk valamit, de már két perc után megunjuk, ne hagyjuk abba rögtön, adjunk még két percet magunkat. Négy perc eltelte után még mindig unjuk a tevékenységet? Remek! Akkor folytassuk tovább nyolc, tizenhat percig, s még ekkor se hagyjuk abba! Az esetek nagy többségében ugyanis kiderül, hogy csupán egy kis kitartás kell hozzá, de rájövünk, hogy az addig oly unalmasnak tartott tevékenység voltaképpen nem is az.

Ha van egy témakör, amivel nem szívesen foglalkozunk, ne meneküljünk előle. Inkább ássuk bele magunkat minél jobban, olvassunk el több könyvet a témáról, ezáltal sokkal érdekesebb részleteket fedezhetünk fel. Ösztönzőleg hat, minél többet foglalkozunk vele. S ez nem csupán a tudományokra értendő, ráhúzható a séma a legirritálóbb házimunkára is. Tegyen egy próbát!

Ennek folyománya lehet, ha tényfeltáróan vagy a tudomány szemszögéből vizsgál bizonyos tevékenységeket, dolgokat. Ha egy séta során elkezdi kielemezni az épületeket, a tájat, a növényeket, vagy azt, hogy milyen zajokat hall, sokkal érdekesebb lesz a séta is.
Nem csupán séta közben, de otthon is el lehet vonulni egy kis időre, hogy magunk legyünk, rendezzük gondolatainkat, foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amiket nagyon szeretünk. Tanulmányok is bebizonyították, hogy hangulatunk javulása legjobban szeretteink fotóival érhető el, nézegesse hát bátran családja, gyermekei fotóit, ha úgy érzi, elkapja a rosszkedv és az unalom.
Keresse az örömteli gondolatokat, mindig, minden helyzetben. Ha várakozik, hosszú a sor, idézze fel a legutóbbi nyaralás pillanatait vagy épp szerelme mosolyát, meglátja gyorsabban megy az idő és önmagunkat is pozitív gondolatokkal tudjuk feltölteni.
Nagyon fontos kérdés az unalom témakörében, hogy valójában mi vagyunk-e unalmasak vagy a társaság, a közeg, amelyben vagyunk? Amikor beszélgetünk valakivel, tegyük fel magunknak a kérdést, mert nem mindegy, hogy saját magunkat tartjuk-e unalmasnak vagy a másik felet.
A könyv pedig minden helyzetben jó megoldás lehet, soha ne induljon el sehová könyv nélkül! Manapság már az okostelefonokon, az e-olvasókon annyi könyv, dokumentum tárolható, amennyit szeretnénk.
Töltsük hasznosan a várakozás kellemetlen perceit! Hiszen a mondás is úgy tartja: csak az unalmas ember unatkozik.

 

forrás: yahoo