Mind félünk valamitől, ami beárnyékolhatja az egész életünket, ezért muszáj legyőznünk a mumusainkat!
„Mi lesz velünk, ha holnap elveszítjük a munkánkat? Mit teszünk, ha megbukunk a vizsgán? Mitévők legyünk, ha…?” – ezek, és ehhez hasonló félelmek nehezítik meg az életünket. A pszichológusok szerint, csak úgy győzhetjük le ezeket, ha szembenézünk azzal, amitől a legjobban rettegünk.

Könnyű azt mondani! Gondolhatjuk, pedig igazuk van a szakembereknek. Ha félünk, akkor félve kell megcsinálnunk a dolgainkat, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy a félelem irányítson minket!

Ha felkészültünk arra, hogy megküzdjünk a félelmünkkel, akkor bontsuk le a félelemre alapuló agymátrixunkat! Ehhez a következőket kell tudnunk:

1. Mindenki fél, ezért ez az életünk része, tehát teljesen normális, ha tartunk valamitől. A baj akkor van, ha a rettegés úrrá lesz a gondolatainkon, és rögeszmévé válik.

2. Az elménkben csak a saját gondolataink vannak, tehát mi generáljuk azokat a gondolatokat is, amelyek félelmet ébresztenek bennünk. Annak érdekében, hogy elűzzük a rettegést, muszáj meghallgatnunk a gondolatainkat, mert rögtön megtaláljuk az ellenszert.

Például: „Félek, hogy elveszítem az állásomat.”

Ellenszer: „Előfordulhat, hogy így lesz, de akkor esélyem lesz arra, hogy találjak egy jobbat. Különben is az állásom csak része az életemnek, bármikor megváltoztathatom. Ha tehát elveszítem a munkám, akkor is boldogulni fogok, de egyelőre fölösleges ezen gondolkodnom, mivel nem állok a helyzet előtt.”

3. Készítsünk táblát egy „stop” jellel vagy egy felkiáltójellel, írjuk rá legfelülre, hogy „félelmek”, és színezzük ki! Ennek a lényege az, hogy szemmel is lássuk, hogy a rettegésnek vége.

Tegyük a kártyát a párnánk alá, majd minden este lefekvés előtt legalább egyszer pillantsunk rá. Fontos megjegyeznünk, hogy minden a maga ritmusában kell, hogy történjen, tehát semmit sem szabad erőltetnünk! Ne erőszakoljuk rá magunkat arra, hogy rá koncentráljunk, mert ennek természetesen kell jönnie!

(Forrás: twice.hu)