Házért, és az anyagi gondok rendezése miatt, rengeteg szegény dönt úgy, hogy eladja a veséjét, habár ez illegális.
Mi csak a túlzás eszközeként használjuk, amikor felsóhajtunk, hogy „Odaadnám az egyik vesém érte!”. Sajnos, rengetegen a világon ezt meg is teszik, de nem szórakozásból, hanem nagyon komoly dolgok miatt.

A nicaraguai, 28 éves Ernesto Antonio, aki hűtőgépszerelő, például azért döntött úgy, hogy 200 ezer dollárért bárkinek eladja a szervét, mert 4 évvel ezelőtt beleszeretett egy ötgyermekes nőbe, akinek sürgős szívműtétre van szüksége, ám erre nincs pénzük.

Venezuelában egy ismeretlen nem operáció miatt akar 250 ezer dollárt kapni a veséjéért cserébe, hanem azért, hogy legyen miből kifizetnie a lakbért, és iskolába járatni a gyermekeit.

Egy perui asszony büszkén felvállalja, hogy ő azért adott túl a veséjén, hogy házat tudjon venni. Elmondása szerint, senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit tesz a testével, hiszen az a saját tulajdona. Az asszony hozzátette, hogy nem érti azokat, akik azt kérdezik tőle, hogy megbánta-e a veséje eladását, mert ez volt az egyetlen mód arra, hogy elég pénze legyen arra, hogy megoldja az anyagi problémáit, és legyen tető a feje felett.

Hazugság lenne azt állítani, hogy a szervkereskedelem csak elvétve akad egy-egy országban, mert ez a jelenség az egész világon létezik. Sőt, akad olyan kormány, amelyen kimondatlanul, de engedélyezi a szervkereskedelmet. Ezek a kormányok csak annyit kérnek cserébe, hogy a dolog maradjon titokban. Ez azért furcsa, mert az illegális kábítószer-kereskedelmet, és a prostitúció problémáját nyíltan felvállalják.

Egyes civil szervezetek adataiból kiderül, hogy a világon elvégzett összes transzplantáció 10 százaléka valójában illegális. Természetesen, ez csak átlag, mert ez az arány sokkal magasabb azokban az országokban, ahol jellemző a korrupció, a szegénység, és a gyenge igazságszolgáltatás.

A szerveladás csúcsán a vese áll. Ennek nagyon egyszerű az oka, hiszen az emberek úgy gondolják, hogy ebből úgyis kettő van, akkor egyet nyugodtan el lehet adni, mert mindenki képes egy vesével élni. Ez azonban tévedés, mert a szegény emberek többség olyan munkát végez, amihez szükség van a jó fizikai kondícióra, ami egy vesével nincs meg.

Alicia Elena Pérez mexikói ügyvéd, nemrég a nemzetközi közösség előtt rántotta le a leplet azokról az országokról, amelyekben engedélyezik a szervkereskedelmet. Ezekben az országokban (Belgium, Svájc, Kanada, Dánia, Japán, és Új-Zéland) hivatalosan az egészségügyi szerveknél futnak össze a szálak, tehát a beteg fizet, és már kapja is a megvásárolt szervet.

Costa Rica esetében egyenesen szervátültetési turizmusról beszélhetünk, tehát az ezzel foglalkozó társaságok teljes kiszolgálást nyújtanak a szállodától a donorig. A betegek rendszerint tehetős amerikai, vagy európai személyek, akik a zökkenőmentes üzlet után, új vesével mehetnek haza.

A legegyedibb helyzet Kínában van, mert ott kivégzett elítéltek szerveit adják el a műtétekhez. Ilyen szervet nemcsak a kínaiak, hanem a külföldiek is kapnak, pedig ez illegális, ami nemrég kiderült. Egy spanyol beteg ugyanis Kínába ment új májért, amit egy kivégzett rabból szedtek ki előzőleg. Az ügyből nemzetközi botrány lett, ezért Kína megígérte, hogy betiltják ezt a módszert.

A világon, tehát rengeteg olyan szegény ember él, aki hajlandó eladni valamelyik szervét, hogy az azért kapott összegből, rendezhesse az anyagi gondjait, kifizethesse a drága műtéteket. Ők tehát azért adják oda az egyik veséjüket, hogy életben maradhassanak.

(Forrás: latimoport.hu)