Alanis Morisette őszintén beszélt a Health magazinnak az evési zavarairól és az azokkal folytatott küzdelemről, valamint pár tippet is megosztott a magazin olvasónak.


A Grammy-díjas énekesnő és színésznő tizenéves és a húszas évei alatt étkezési zavarokkal küzdött. De aztán rájött, hogy mennyivel jobb érzés, ha testét másképpen kezeli és mindezt azzal bizonyította, hogy lefutotta a Bizz Johnson maratont Susanville-ben. Következzen a 35 éves Alanis Morisette története, egy hosszú és kanyargós útról, ami végül elvezett odáig, hogy ma már egészségesen éljen.

„A Bizz Johnson maratonon azért futottam, hogy felhívjam a figyelmet a Nemzeti Evészavarok Egyesületére (NEDA) és az evészavarokkal küzdő emberekre. Amikor végül célba értem, úgy éreztem tényleg hazaértem és elfogadtam, hogy a testem egy eszköz és nem egy dísz és hogy az élelmiszer valóban lehet finom üzemanyag.”

Tiniként egyszerre voltam anorexiás ás bulémiás. Egy fiatal nő voltam, aki a nyilvánosság előtt élt és sok figyelmet kapott és próbáltam megvédeni magamat a férfiaktól, akik próbálták a hatalmukat kihasználni, de túl fiatal voltam ahhoz, hogy ezt kezelni tudjam. A mindezek miatt érzett csalódás, szomorúság és fájdalom szinte elviselhetetlen voltam, ezért megpróbáltam lezsibbasztani ezeket az érzéseket és mindez az étellel való kapcsolatomban jelentkezett. Négy-hat hónapos időtartamokateltek el úgy, hogy alig ettem. Toaston, sárgarépán és üres kávén éltem.

Tizennyolc éves koromban végül szembejött velem egy kedves barátom, aki egy nagyon bölcs és tapasztalt terapeuta, végül ő segített. Ahogy kezdtem feldolgozni a női problémákat, hirtelen nem éreztem magam egyedül ezekkeben a dolgokban. Azonban az út hosszú volt, és az étkezési problémáim a húszas éveimet is végigkísérték. Munkamániás vagyok, és úgy húztam le huszonnégy órát, hogy csak kenyeret és feldolgozott ételeket ettem. Annak ellenére, hogy a karrierem a csúcson volt, mégsem voltam egészséges.”

alanis-morissette-4A ráébredés
„Aztán néhány évvel ezelőtt felfedeztem egy könyvet: „Eszünk, hogy éljünk” volt a címe és Joel Fuhrman táplálkozási szakértő írta. Ez a könyv lett a bibliám, ami végül teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat arról, hogy mit teszek a testemmel. Soha sem lettem volna képes végigfutni egy maratont enélkül az új tudatosság nélkül.
Most arra koncentrálok, hogy magas tápanyagtartalmú ételeket egyek, mint gyümölcsök, dió, kelkáposzta és a spenót. A megszállottja lettem ezeknek az ételeknek! Imádom például a spenótturmixokat! És a rukolát! Ebédre mondjuk próbálja ki, hogy egy teljes kiőrlésű kenyérszeletre uborkát, zöldpaprikát, humuszt, paradicsomot, néhány csepp citromlevet és cayenne borsot tesz! Vagy a levesek is mennyire egészségesek! Sok lenmagolajat is eszem az omega-3 zsírsavak bevitele miatt, valamint keresztesvirágú zöldségeket, mint a brokkoli és sok levest is fogyasztok.

Ritkán eszek tejterméket. Soha nem felejtem el jóbarátom, Woody Harrelson mondását, hogy a tej a hűtőben csak arra való, hogy a bőrömet tisztítsam vele. Igaza volt. A bőröm azóta csodálatos. Ne értsen félre, még mindig megengedek magamnak néha egy pohár bort vagy egy kis csokoládét. Ez kötelező is, hiszen eltérhetünk az egészséges táplálkozástól egyszer-egyszer kicsit, mert csak így fenntartható. És ez a fenntarthatóság az, amit mindennél jobban szerettem volna elérni. Tehát például nem arról van szó, hogy többé nem ehet pizzát, ha egészségesen akar táplálkozni. Ehet pizzát úgy is, hogy néhány dolgot lecserél benne más, egészségesebb összetevőre. Például süthet saját maga pizzát szójából, sajttal és friss paradicsommal. Ezek a változtatások nem olyan nehezek, hiszen néhány hét elteltével az ízlelőbimbók megszokják az új ízeket. Vannak dolgok, amikre én is vágyom. Például szeretek pattogatott kukoricát nassolni balzsamecettel, vegán vajjal és mindenféle fűszerrel.

Az új „Én”
Amikor a fiatalabb éveimre és a fogyókúrákra gondolok, rossz emlékeket idéz fel. De már idősebb vagyok és nem éheztetetem magamat. A megfelelő étkezés egyfajta spirituális gyakorlattá vált számomra. Ez a kitartás pedig az egészséges táplálkozásban megadta az erőt ahhoz, hogy végigcsináljam a maratonhoz szükséges edzéseket, valamint az utolsó szakasz gyötrelmeihez. Annak ellenére, hogy futás közben kaptam pár görcsöt és ez nagyon nehéz utolsó húsz mérföldet okozott számomra, 4 óra 15 perc alatt célba értem. (A Destinys Child Survivor című számának 150 alkalommal való lejátszása sokat segített!)

Remélem ez az erőfeszítés minden nőnek, aki étkezési zavarokkal vagy rossz testképpel küzd ad majd egy kis erőt. Hiszen nincsenek egyedül, és mindez támogatja és inspirálja őket abban, hogy felfedezzék magukban a sportolót. Nem számít milyen az erőnlétük, vagy milyen a képzettségi szintjük. A lényeg, hogy kitartsanak, de leginkább az, hogy élvezzék, amit csinálnak. Számomra igazán világos már, hogy mi az életem küldetése. Nincs többé depresszió és levertség, és úgy érzem visszakaptam a sportolót, aki egykor voltam. Igazi sportolóként nőttem fel ugyanis, de végül beszippantott a művészet. Most egyesítettem magamban az összes részemet: sportoló, zenész, költő, filozófus és ennek eredményeként sokkal erősebb lettem”.

forrás.news.health.com