Nem érzik magukat biztonságban a számukra idegen, modern világban, ezért rohannak az idős emberek.
Ha elmegyünk egy boltba, felszállunk a buszra, vagy éppen sétálunk, akkor sokszor próbára teszi a türelmünket az, amikor megjelenik egy-egy hajlott korú embertársunk, aki ránk mászik, vagy elénk tolakszik, esetleg úgy rohan, hogy majd feldönt.

Mi, a fiatalok, ezt nem értjük. Nyugdíjas, öreg, minek tart fel minket, vagy hova rohan ennyire? Most végre nem kell tovább értetlenkednünk, mert kiderült, hogy mi ennek a jelenségnek az oka!

Bármilyen meglepő, az idősek nem az azért teszik mindezt, hogy minket idegesítsenek. A hajlott korúak többségében morcosak, amiért nem tudnak alkalmazkodni ahhoz a világhoz, ami nekünk természetes.

Ők lemaradnak az újdonságokról, a fejlődésről, hiszen már alig találkoznak emberekkel, és dolgozniuk sem kell, ezért már kevesebb információ jut el hozzájuk, mint akkor, amikor még az élet sűrűjében voltak.

A bezárkózottan élő nyugdíjasok szinte nem is kommunikálnak, csak a saját, régi világukban élnek. Emellett még a betegségek is nehezítik az életüket, hiszen sokan kirándulni, de kerékpározni sem tudnak. Mindez ahhoz vezet, hogy kiszolgáltatottnak érzik magukat.

Ezt az érzést mi fiatalok is ismerjük, hiszen olykor a megfázás, influenza, vagy más betegség miatt, néhány napra a ház fogságába kerülünk, és szenvedtünk, mert mások segítségére szorulunk. Emlékezzünk erre, és akkor megértjük, hogy a nyugdíjasok miért mogorvák. Ráadásul, amíg mi tudjuk, hogy jobban leszünk, addig ők tudják, hogy csak rosszabbul lesznek.

Ám nem csak a betegségek tudják megkeseríteni az idősek életét! A rendőrségi jelentések miatt már mind jól tudjuk, hogy mennyi csaló, trükkös tolvaj veri át a nyugdíjasokat, akik sokszor túlságosan megbíznak az idegenekben, akik ki akarják csalni a pénzüket.

Idősnek lenni, tehát nem könnyű, hiába is szeretjük azt gondolni. A mai nyugdíjasok háborúkat, rendszerváltásokat, válságokat éltek át, amiből valahogy talpra álltak, és felnevelték a gyermekeiket, támogatták a szüleiket, ezért pedig elvárnak némi tiszteletet tőlünk.

Az idősek nem azért tolakszanak, mert rosszat akarnak nekünk, éppen ezért, ha egy nyugdíjas beáll elénk a sorban, vagy előttünk száll fel a buszra, akkor ne tegyünk megjegyzést, hanem mosolyogjunk rá, mert ezzel eltüntetjük a saját bosszúságunkat, és egy embertársunk napját is jobbá tesszük.

Az utcán is legyünk elnézőek az idősebb korosztállyal szemben! Ha egy szűk utcában találkozunk össze, akkor engedjük el a nyugdíjast, mert nekünk könnyű újra elindulnunk, ha megálltunk, neki viszont ez már több energiájába kerül.

Végezetül, ha azt látjuk, hogy egy idős embertársunk elejtette a botját, táskáját, akkor segítünk neki, s ugyanígy az úttesten is kísérjük át! Számunkra ezek a dolgok egy-két percig tartanak, ám ezekkel boldogabbá tehetjük valakinek napját, és még jó példát is mutatunk, főleg azoknak a gyerekeknek, akik akkor lesznek felnőttek, amikor mi leszünk öregek.

(Forrás: bien.hu)