Stuart Baker-Brown úgy érezte, hogy a KGB követi.scared1991-ben élt át paranoid-skizofrén epizódokat Stuart Baker-Brown, aki Oroszországba költözött, ahol látta a szocializmus összeomlását és a tüntetéseket. A férfi kálváriája akkor kezdődött, amikor megszólalt a hotelszobája telefonja.

Baker-Brown felvette a kagylót, és végighallgatta, ahogy valaki oroszul kiabál vele, majd meggyőzi, hogy a KGB megfigyeli. A férfi még ma is úgy gondolja, hogy lehetséges, hogy az orosz titkosszolgálat ráállt, hiszen ritka külföldi volt, aki részt vett a tüntetéseken.

Amikor Baker-Brown visszatért Londonba, akkor se tudta lerázni magáról a paranoiát, mert úgy érezte, hogy követik. Előfordult, hogy valaki nekiütközött, majd figyelmeztette, hogy figyeljen jobban magára, de az is megtörtént, hogy Baker-Brown látta, hogy valaki egy telefonfülkéből fényképeket készít róla.

A félelem és a szorongás végleg beköltözött a férfi életébe, aki elvesztette az irányítást önmaga felett. Az éjszakákat rettegésben töltötte a szobája egyik sarkában, és úgy érezte, hogy a saját elméje szippantja be.

Nem sokkal később skizofréniát diagnosztizáltak nála, ám ez nem jelentett feloldozást, mert Baker-Brown kénytelen volt elfogadni, hogy nem dolgozhat, a betegsége pedig élete végéig vele marad. Az orvosok elmondták, hogy Baker-Brown bárkire veszélyt jelenthet, ez pedig még jobban kétségbe ejtette a férfit.

Baker-Brown stigmatikus diagnózisa nem egyéni eset. Egy Kalifornia államban tanító jogi professzor arról mesélt, hogy egy kórházi ágyhoz szíjazva találta magát egy pszichotikus epizód után, a szájából pedig morgás, ordítás, rettegés tört ki.

A jogi professzor sosem bántott senkit, ezért nem tartotta helyesnek, hogy órákra leszíjazták. Ennek oka az, hogy a társadalom szerint a skizofrénia mindig erőszakkal párosul, ám a valóság azt mutatja, hogy ritka az ilyen kapcsolat, mert az esetek többségében nem erőszakosak a betegek.

A skizofrénnekre inkább a hallucinációk a jellemzők, valamint az érthetetlen beszéd, a katatón viselkedés. A betegeknek kevés érzelmük van, nem igazán beszélnek, az állapotuk pedig erősen befolyásolja a mindennapi életüket.

Mivel az orvosoknak is nehéz belelátniuk a betegek fejébe, emiatt nehéz feladat a skizofrének gyógyítása. A legnehezebb feladat a valós és a hamis gondolatok szétválasztása, de szerencsére sok esetben a beteg visszatérhet a hétköznapokba, mert megfelelő segítséget, gyógyszert kap.

(Forrás: bizzarium.com)