A saját boltja változtatta meg Heidemarie Schwermer életstílusát.Heidemarie SchwermerA kezdet kezdetén nem volt pénz, hanem mindenki cserélgette azt, amije volt, majd az évek múlásával az emberiség feltalálta az érméket, a papírpénzt, a bankkártyát, ami nélkül ma már kevesen tudnánk élni, hiszen az anyagiak fontos szerepet töltenek be a mindennapi életünkbe.

Pénzre van szükségünk, ha közlekedni, enni, inni, öltözködni akarunk, de a számlák befizetéséhez is pénz kell, ahogy a kiránduláshoz és a hétvégi bulihoz is. Átgondolva, hogy mennyire fontos a pénz, hihetetlennek tűnhet a 69 éves Heidemarie Schwermer életstílusa.

Miután tönkrement Heidemarie Schwermer házassága, a középkorú nő úgy döntött, hogy a két gyerekével együtt, Dortmundba költözik. Letelepedve a városban, a gimnáziumi tanárnak hamarosan feltűnt, hogy milyen sok a hajléktalan, ez a felismerés pedig nagyon elkeserítette.

Schwermer elhatározta, hogy tesz valamit a fedél nélküliekért, ugyanis hitt abban, hogy a hajléktalanoknak nem pénz kell ahhoz, hogy visszatérjenek a társadalomba, hanem esély, hogy újra hasznosnak érezhessék magukat.

Így született meg a „Gib und Nimm”, vagyis az „Adni és kapni” elnevezésű cserebolt, ahol az emberek holmikat és szaktudást cserélgetnek. A régi ruhákat például konyhai eszközökre lehet beváltani, az autószerelést pedig vízvezeték-szerelésre lehet cserélni.

Schwermer boltja eleinte nem tetszett a dortmundi hajléktalanoknak, mert szerintük egy tanult középosztálybeli nő soha nem fogja megérteni azt, hogy milyen az ő helyzetük. Ha az utcán élők nem is, de a nyugdíjasok és a munkanélküliek kihasználták a boltban rejlő lehetőségeket.

A különleges üzlet lassan Dortmund egyik nevezetességévé vált, Schwermer pedig elgondolkodott a saját életmódján. A nő rájött, hogy rengeteg olyan dolga van, amire valójában semmi szüksége, úgyhogy megfogadta, hogy csak akkor vesz újat, ha egy régit továbbadott.

Lassan arra is ráébredt, hogy a munkáját sem szereti, és ez a boldogtalanság lehet az oka az állandó hátfájásának, betegeskedésének. Schwermer felmondott az iskolában, majd 10 márkás órabérért kezdett mosogatni.

1995-re a bolt annyira megváltoztatta Schwermer életét, hogy az asszony szinte semmire sem költött, mert mindent megszerzett, amire szüksége volt. Egy évvel később úgy döntött, hogy pénz nélkül fog élni.

Mivel Schwermer gyermekei ekkor már felnőttek és elköltöztek, ezért eladta a házát, és nomádként kezdett élni. Eleinte csak egy évig akarta száműzni a pénzt az életéből, de annyira megtetszett ez az életstílus, hogy már 15 éve így él.

A boltja alapelve értelmében, a Gib und Nimm vásárlóinak háztartásaiban végez különböző feladatokat, amiért cserébe ott lakhat. A ma már nagyon boldog 69 éves asszony két könyvet írt a pénz nélküli életről, de a könyveladásokból befolyt összeget sem tartja meg, hanem meghagyta a kiadóknak, hogy az összeget adományozzák el.

Schwermer, akinek minden cucca elfér egy táskában, elmesélte, hogy sokkal egészségesebb és boldogabb, mint a régi életében volt. Hozzátette, hogy 200 eurója mindig van a vészhelyzetekre, de abban az esetben, ha ennél több pénzhez jut, akkor azt minden esetben továbbadja.

Emellett társadalombiztosítása sincs, mert nem szeretné, ha bárki azzal vádolná meg, hogy meglopja az államot. Amikor pedig megbetegszik, akkor maximálisan hisz abban, hogy a teste képes meggyógyítja önmagát.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)