Válasszunk az alábbi képről egy ábrázolást, ami a leginkább megfog, majd nézzük meg, hogy mi az, amit próbálunk titkolni!titkosszemm1. A sebezhetőség, amit senki sem láthat: Kevesen tudják rólunk, hogy rendkívül sebezhetőek és sértődékenyek vagyunk. Nekünk óriási szükségünk van mások figyelmére, elfogadására, amiért bármire képesek vagyunk. Gyakori, hogy mások felhőtlenül jól érzik magukat egy társaságban, míg mi bizonytalannak, féltékenynek érezzük magunkat.

2. A belsős félelem, amit senki sem láthat: Aki először lát, az azt hiheti, hogy mi még a jég hátán is képesek vagyunk megélni, és bárhol, bármilyen helyzetben feltaláljuk magunkat, de azt már kevesen tudják, hogy sokszor úgy érezzük, mintha egy imbolygó csónakban ülnénk a nyílt tengeren. Rettegünk, hogy a világunk széthullik, és egy olyan helyzetbe keveredünk, amelyet nem tudunk megváltoztatni. Emellett attól is félünk, hogy semmi sem fog változni.

3. A belső zaklatottság, amit senki sem láthat: Kedvünkre van, ha mások függnek tőlünk, mert csak akkor tudjuk jól érezni magunkat, ha segíthetünk az embereken, ugyanis ezzel próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy fontosak vagyunk.

Ez a megerősítés az, ami miatt szeretnénk elhitetni mindenkivel azt, hogy a világ összedőlne az útmutatásunk nélkül. Örömet okoz az ilyen szituáció, de ugyanakkor egyfajta belső stresszt is szül, mert nem lehetünk mindenki mellett.

4. A túlzott ítélkezés, amit senki sem láthat: Nagyon jól tudjuk, hogy melyik a világ szebbik oldala, de az se titok előttünk, hogy ezt olykor beárnyékolja a rossz. Ilyenkor látnak arrogánsnak mások, mert őszintén elmondjuk a véleményünket, amivel nem egyszer megbántunk másokat. A túlzott ítélkezésünk miatt képtelenek vagyunk észrevenni másokban a szépet.mask5. A belső bizonytalanság, amit senki sem láthat: Kevesen tudják, hogy számunkra létszükség, hogy mindenki szeressen. Ha ez nem valósul meg, akkor úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég szerethetők. Titokban attól félünk, hogy egyedül maradunk, és nincs merszünk szembenézni a bizonytalanságunk tárgyával, mert ez fájdalmas lenne.

6. A magányosság, amit senki sem láthat: Nagyon büszkék vagyunk arra, akik vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy minket senki se próbáljon megváltoztatni. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy nem tudunk egy hullámhosszra kerülni az emberekkel, és szinte nem találunk olyan személyt, akivel összeillenénk. A világtól elzárva érezzük magunkat, mert a családunk, barátaink világi érdeklődése untat, depresszióssá tesz.

7. A távolságtartás, amit senki sem láthat: A külvilág zárkózott, rejtélyes személynek tart, emiatt úgy érzik, hogy nem ismerik a valódi énünket. Az, hogy a környezetünk nem ismer, nem meglepő, hiszen még önmagunk előtt is rejtély, hogy kik vagyunk valójában. Szerintünk a határozottság megjátszása egyszerűbb, mint elgondolkodni az életcélunkon. Ez az oka, hogy kérkedőnek, nagyhangúnak tűnhetünk, pedig távol akarjuk tartani magunktól az embereket.

8. A ravaszság, amit senki sem láthat: Amit a környezetünk belőlünk lát az az ártatlan, édes, fiatalos felszín. Bár élvezzük a babusgatást, kényeztetést, mégis sokszor fáraszt, hogy gyerekként kezelnek. Azt kevesen tudják, hogy csak megjátsszuk a tapasztalatlanságunkat azért, hogy kihúzzuk magunkat a kellemetlen szituációk alól. Tudat alatt rettegünk, hogy egyszer megöregszünk, elveszítjük a gyermeki bájunkat.

9. A döntésképtelenség, amit senki sem láthat: A belőlünk áradó erő miatt az emberek vakon megbíznak bennünk, sokan pedig egyfajta sziklaként támaszkodnak ránk, mert nem tudják, hogy valójában semmiben sem vagyunk biztosak.

Az életben nagyon sok dolog képes felkelteni az érdeklődésünket, ám nagyon nehezen választjuk ki ezek közül a legjobb lehetőséget. Képesek vagyunk úgy kergetni a céljainkat, hogy közben nem foglalkozunk azzal, hogy milyen nagy őrültségek, és milyen eredménnyel záródnak.

(Forrás: noiportal.hu)