Imádunk mást hibáztatni, ha valamilyen problémánk van.
Ha nincs gondunk az önismeretünkkel, akkor képesek vagyunk felismerni a saját tetteinkben, gondolatainkban azt az okot, ami miatt valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Előfordul azonban, hogy sokkal kényelmesebb mást hibáztatni a saját baklövésünkért.
Bűnbak a világon bárkiből lehet. Ha például most képtelenek vagyunk egy működőképes párkapcsolatra, akkor a szüleink házasságát okolhatjuk ezért. Ha felnőttként nem álljuk meg a helyünket, akkor a túlféltő anyukánkat hibáztathatjuk. Amennyiben elrontunk egy munkát, akkor a főnök nem beszélt világosan, de akár egyenesen Istent is bűnbakká tehetjük.
Az őseink például ezért imádkoztak az istenekhez, hogy ők hárítsanak el a fejük felől minden rosszat, sőt, drasztikus esetben embert és állatot is áldoztak ezért a célért, ugyanis az áldozat volt a bűnbak.
Az emberek tehát már a történelemben sem azzal foglalkoztak, hogy a saját hozzáállásukon változtassanak, hanem inkább kerestek egy embert, állatot, akit felelőssé tehettek, majd ők újabb hibákat, bűnöket követtek el.
Az ókori görögök például fogyatékkal élő embereket választottak a bűnbak szerepére, de más társadalmak is találtak felelőst a válságokért, káoszért. Szerencsére a véres rituálé megszűnt a XXI. századra, de a bűnbak fogalma ma is létezik.
Napjainkban a bűnbak olyan dolgot hajt végre, amire mindenki felfigyel. Ha egy csoport kikiált valakit bűnbaknak, akkor annak egyfajta összekovácsoló hatása is van, hiszen a társaság tagjai egy személyre hárítják minden baj forrását, s hamarosan meggyőzik magukat, hogy mindenért csak egy ember a felelős.
(Forrás: marmalade.hu)
Legutóbbi hozzászólások