Nehéz elképzelnünk, mi mindent tud már a magzat az anyaméhben. Pedig fájdalmat, dühöt is átélhet, és agresszíven is viselkedhet, vagy akár mosolyoghat és bizonyos feltételek miatt még sírhat is.

Az újabb, és újabb felfedezéseknek hála, egyre több tudást halmozunk fel az anyaméhbeli élet kezdetéről és a fejlődés fázisairól. Már kiderült, hogy a parányi magzat igenis intelligens, érzelmi és értelmi képességekkel is bír, akinek az anyaméhben már van érdeklődése, preferenciái, tanulása, emlékezete.

Ezt azért is érdemes kihangsúlyozni, mert sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy már ilyenkor is sokat jelenthet, ha foglalkozunk leendő gyermekünk fejlődésével. A különböző kutatásoknak hála ma már sok mindent tudunk az emberi fejlődésről, így az úgynevezett taktilis (érintéses) érzékelésről is.

Meglehetősen korán, már 1974-ben egy amerikai tudós, Gottlieb kijelentette, hogy az élet kezdetén a bőr multiszenzoros receptorként működik, ami azt jelenti, hogy azontúl, hogy védőburokként vesz körbe, és kontaktus-szervként funkcionál, más ingert hallást vagy látást is felvesz. Ez annyit tesz, hogy magzat korunkban a bőrünkkel látunk és hallunk.

Gottlieb két másik tudós kísérleteit idézte annak érdekében, hogy állítását alátámassza. Lauber és Schultze a csirkeembriók keltetése során vizsgálták a fény hatásait. Rájöttek, hogy a fény hatására sokkal hamarabb kikelnek az embriók a tojásból, mintha azokat sötétben tartanák.

Ezt követően több kutatás is kontrollálta Lauber és Schultze felfedezését, és bebizonyosodott, hogy az embrionális fejlődés első hetében a fénynek érést serkentő, fejlődést gyorsító szerepe van.

További érdekesség, hogy a fejlődésnek ebben a szakaszában még nem rendelkezünk működő fényfelvevő receptorokkal, így egyes tudósok szerint a bőrben és az izomzatban lévő nem vizuális fotoreceptorokkal vesszük fel a fényingert magzati korban.

Mindez azt jelenti, hogy ez a magzati érzékelési rendszer legelső működésmódja.

Forrás: Babaszoba.hu