A gyermekvállalás egy igazi kihívás egy párnak, hiszen ekkor válnak szülővé, aminek természetesen ára van. A legnehezebb talán a serdülőkor kezelhetetlensége után a csecsemőkor, hiszen ekkor még a kommunikáció hiánya is nehezíti a helyzetet.

 

A méhen belüli állapot megismételhetetlen. A magzat millió szállal kötődik egy édesanyához, az új jövevény léte az anyukától függ, minden tett és mozdulat hatással van rá, Akármilyen hihetetlen is, de a még pocakban lévő kisbaba fejlődését nagyban meghatározza a külvilág, mint például az anya hangulata, egészsége, öröme… Számos kutatás támasztja alá, hogy a magzat reagál a külvilág  hangjaira, majd születés után is felismeri, és megnyugszik a már ismert hangokra, illetve zenékre.

A teherbe esés körülményei is meghatározzák a baba családjához való viszonyulását, attól függően, hogy várt, azaz kívánt terhesség volt-e, vagy csak az a hirtelen „becsúszott”. Persze ez nem csak a baba szüleihez való viszonyulására, hanem a szülők babához való hozzáállására is rányomja a bélyegét, hiszen ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy apuci és anyuci még egyáltalán nincs felkészülve a szülőségre, vagy éppen a megfelelő körülmények hiányoznak. Továbbá a várt, tervezett csecsemőt a szülők együttesen kísérik végig a terhesség majd a szülés rendkívül nehéz folyamatában. Ez fontos, hiszen a szülők és a baba tudatalatti együttműködése megalapozhatja a sikeres szülést.

A születés pillanatában a baba megtapasztalja első külvilági élményeit, és természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az élmények milyenek. A túlzott zaj és fényhatás, a hirtelen mozdulatok, a hideg hőmérséklet, az esetleges műszeres beavatkozások, vagy akár az idegen hangok elintézhetik a baba első élményeit, hiszen ezek közül meg kell hagyni, egyik sem túl kellemes. Ebből adódóan érdemes olyan intézményt keresni, vagy olyan körülményeket teremteni, melyek a szempontoknak megfelelnek, hiszen cseppet sem mindegy, hogy a születés pillanatában a csecsemő nyugodt, és a sírás után el is mosolyodik, vagy pedig a sírás alapja a szenvedés.

Az édesanya hangja, nyugodt szívverése már ismerős helyzetet teremt. Ha emellett azonnal rendeltetésszerűen igénybe veszi a felkínált anyamellet, akkor le is zárul a születés korszaka, és megkezdődik a fejlődés a nagybetűs élet felé.

A hazaérkezés után természetesen mindenki maga alakítja ki a napirendjét, néhány „alapszabályt”, azonban érdemes nem figyelmen kívül hagyni:

  • A csecsemő is igényli a kommunikációt, mind verbális, mind non-verbális úton
  • Nagyon fontos a figyelem
  • Ne felejtsük a testi- kontaktust
  • Ne kényeztessük el túlzottan a gyermekünket
  • Táblázzuk be a mindennapokat
  • Ha önállóan kezd cselekedni, hagyjuk kibontakozni

Mind a két szülőnek meg kell tanulnia a baba önkifejezési eszközeit, mind a sírását, mind a mozdulatait. Egy idő után a gondos szülő különbséget tud tenni gyermeke sírástípusai között, és minden egyes pityergésnél tudja, hogy mit szeretne a babája.Tudja, hogy melyik sírásnál éhes, melyiknél szomjas, melyiknél fél, melyiknél van melege, melyiknél fázik, melyiknél álmos, stb…

Ezt viszonozva az idő elteltével ő is észlelni fogja a mama kedélyállapotát. Ha ideges, mérges, szomorú, a baba öleléssel, puszilgatással fejezi ki együttérzését, ha a mama boldog a baba is boldog, és így tovább.Ez a szakasz igazi szimbiózis egy baba-mama kapcsolatban.

Ebben a korszakban bontakozik ki leginkább az apa szerepe is. Az apává válás sem könnyű folyamat, a legfontosabb, hogy minden apuka a legmaximálisabban fejezze ki szeretetét, és törődését gyermeke fel és, hogy minden apuka igyekezzen az összes babás tevékenységben részt venni, mint a fürdetés, pelenkázás, szoptatás, etetés, persze csak képletesen, és segítsen mindenben amiben csak tud a gyermeke anyjának. A munkamegosztás mindennél fontosabb értékű az újjáalakult párkapcsolatban

Az újszülött korban így tehát a legfontosabb a nyugalom, a figyelem, a csendes, békés hangulat és környezet, és a rendszeresség.